Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

V. Fejezet. A felső triász

188 A Balaton környékének geologiai képződményei. Ismerve a tata városi Kálváriadombon, továbbá a Szentgál környékén elterülő tömött világos színű rhetiai mészköveknek elválaszthatatlanságát az alsóliasz mészkőtől, Úrkút körül és még inkább a sümegi erdőben a rhetiai dachsteini-mészkőnek jelenlétét, ha vékonyabban is mint eddig véltük, meglevőnek tartom. Ezt a nézetemet a Szentgál és Sümeg körül talált nagy kagylóátmetszetekre, valamint a szőczi rhetiai dachsteini-mészkőre alapítom. Sajátszerű, hogy a rhetiai dachsteini-mész és a jurarétegek elterjedésének nincsen folytonossága a Bakonyban ; míg a dachsteini dolomit, vagyis a fő-dolomit, amelynek különben legszorosabb tartozéka a dachsteini-mész, összefüggő tömegben alkotja a Bakonynak hatalmas hegymagvait. Olaszfalu—Eplény, Papodoldal, Somhegy, Tűzköveshegy, Szőcz és Sümeg körül a rhetiai emeletnek és a jurarétegeknek csak izolált pásztái vannak; összekötő vonaluk azonban az általános NE—SW csapásirányba esik.