Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
V. Fejezet. A felső triász
116 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 174 Abban az esetben, hogy ha a vetődések a NW felé hajló rétegekre merőlegesen irányulnának, tehát SE felé lehajolnának (98 b. ábra), vag}' akár merőlegesen állanának, a szétfoszló és lépcsősen leszakadó rögök között kiemelkedések és lépcsők keletkeztek volna, illetőleg a fő-dolomit fekvőjének a felszínre jutása kisérte volna ezt a folyamatot. Még abban az esetben is, ha a fő-dolomit nagyon vastag volna, az olyatén összetöröttség, mint a 98 b. ábra alatti, ezen a nagy területen a dolomitmárga fekvőjét több helyen a felszínre hozta volna, és így a nagy rátóti, hajmáskéri és öskiii fő-dolomit síkon, melyet típusos peneplénnak fogunk később bizonyítani, forrásoknak kellene fakadniok a vetődések vonalain. Ellenben a 98 a. ábra szerint egymásra tolódott rétegek nagy mélységre alámerítették a dolomit alatti márgarétegeket és az ezekig beszivárgó csapadék csak a Sédvölgy rónaságán bugyog fel a dolomitból. A meredeken NW. felé hajló töréslapokat és ezek mentén a rétegek egymásra tolódását különben a Kádárta, Hajmáskér, Soly és Öskü közötti talajszerkezet az ő keskeny, dolomit közé foglalt ladini, wengeni és karniai csíkjaival elég világosan bizonyítja. Kísérletek a fő-dolomit szintezéséhez. Későbbi vizsgálatoknak talán sikerülni fog a veszprémi fődolomitban biztos szinteket megállapítani és ezek zónaszerinti elterjedését kijelölni. Ez idő szerint még nincsen elegendő tapasztalatunk, amelylyel a dolomitnak mélyebb és magasabb részeit megkülönböztetni tudnók. Kőzettanilag olyan kevés specziálitása van a Bakony fő-dolomitjának, hogy még a közép- és az alsó-triász több szintjében mutatkozó vékonyabb és vastagabb dolomit-betelepedésektől sem lehet mennyileges elemzéssel megkülönböztetni. Dr. EMSZT KÁROLY barátom, a m. k. földt. intézet vegyésze, kérésemre a következő balatonfelvidéki dolomitokat vizsgálta meg: a) alsó seisi rétegek alapdolomitja, b) felső campilli rétegek likacsos, lemezes-dolomitja; c) megyehegyi dolomit ; d) dolomitosodott füredi-mészkő; é) felső-márgacsoport Tracli. auslriacum-os mészkőpadjainak eldolomitosodott része; /) a felső márgarétegek közbülső, Physocardiás, bitumenes dolomitja; g) veszprémi karniai dolomit; li) fő-dolomit. Lényegtelen eltérésekkel, valamennyi próba ugyanazon arányban tartalmazza, a MgO-1 és a CaCO. ó-at, ugyanis 52 - 56 és 42—46% súlyrész arányával. 1 Ugyanilyen összetételűnek elemezték a budapesti hegyvidék dolomitjait is. BÖCKH JÁNOS a veszprémi-márgán nyugvó dolomitot vékony rétegzésűnek írja le, de megengedi, hogy ezek még a mélyebb rétegekhez tartoznak; a mi LACZKÓ DEZSŐ tanulmányai és gyűjtései szerint be is igazolódott. A kagylós-mész megyehegyi-dolomitjának sötétebb féleségei BÖCKH J. szerint bitumenesek. 2 Én a kagylós-mész dolomitjával szemben, melyet tömegesebbnek, elmosódott 1 Balatonmelléki kőzetek, vizek és gáz chemiai elemzése. 4. és 7—9. old. ; Geologiai függelék, 8 Déli Bakony 135. (105.) és 38. (28.) oldal.
