Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
V. Fejezet. A felső triász
116 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 168 A fődolomit a Pest és Esztergom vármegyei Pilishegytől egész a Keszthelyi hegységig az altalaj összefüggő képződményeként nyomozható. A Pilishegytől a Buda—kovácsi hegységből össze-visszatört rögökben, magas horsztokban ismerjük; a főváros közepén emelkedő Gellérthegy is egy ilyen horszt és a Budapest városligeti, 970 méternyi mély artézi-kút vize 37-2 km.-nyire a Mátyáshegyi dolomittól, amelynek tektonikai vonulatába esik a kút környéke, avagy 3 km.-re a Gellérthegy szikláitól, dolomitból fakad. A Pilishegytől nyugatfelé az esztergomi eoczénkorú barnaszénterület halmos vidékéből kiemelkedő dolomit- és dachsteini- mészkő szirteknek közvetítésével a fődolomitot a Gerecse-hegységig Bicske, Szár és Felsőgalla vidékéig nyomozhatjuk; innét összefüggő, összehasadozott nagy horsztként terjed el az egész Vértes hegységben a Moór feletti Csókahegyig. 1 A «Moóri hasadékban» csak keskeny harmadkori rétegektől elfoglalt csatorna választja el a Vértest a Bakonytól, amelyben Bodajktól és Oszloptól kezdve a MagasBakony horsztjain és a Veszprém—nagyvázsonyi meg a Tapolcza—sümegi mioczénkorbeli abráziós fensíkokon végig a keszthelyi Hévízig, Zalaszántóig és Sümegig, 110, illetőleg 80 km. NE—SW irányú hosszúságban és 26—30 km. NW—SE irányban mért szélességgel megszakítás nélkül elterül. Csak Zircz, Nagyvázsony, Tapolcza, Városlőd, Bakonybél vidékén, ahol a Bakony nyugati részét a fiatalabb mezozoikum és a nagy bazalttakarók alkotják, keskenyedik meg a fő-dolomit vonulata 15—12 km.-re. A túladunai Magyar középhegység fő-dolomitja még nincs egységesen és tüzetesen tanulmányozva, s a rajta nyugvó dachsteini mészkő vizsgálata is még mesterre vár. Mindazonáltal van elég szétszórt adatunk, amelyek rövid foglalata szükséges következő fejezeteink megértéséhez. A túladunai hegyvidékben a Pilishegy 757 m. magas horsztjában van a fődolomit és dachsteini mészkő legészakkeletibb tömege. Északnyugat felé a Dunát megközelítve a Pilis-gerincz folytatásai a Strázsahegy, délkeletnek a Kövély és az ürömi Kőhegy; ez a mészkő- és dolomit-vonulat a Dunának nagy, Visegrád—váczi kanyarulatát Esztergom és Budapest (Óbuda) jobbparti külvárosa között levágja. DR. SCHAFARZIK FERENCZ írta le a Pilishegyet. 2 Ő megállapította, hogy a Pilishegy bitumenes lemezes mészkövei (10—30 cm. vastag kőpadok) felett 150—200 m. vastagságú lehet a fő-dolomit vastagsága; felette a Pilishegynek több pontján világosszürke és sárgásszürke mészkő, telve Avicula-, Modiola- és Os(mz-kagylókkal, közvetíti a dachsteini-mészkőbe való átmenetet. 3 Nyilvánvaló, hogy ez a fosszilis pad a rhetium kösseni fáczieszét képviseli a Pilishegy dachsteini-mészköve alatt. A dachsteini-mészkő nagy vastagsággal uralkodik a Pilis vonulatában. SCHAFARZIK Megalodus triqueter WOLF., Spiriferina sp. és az Evinospongia nevű STOPPANI-féle problematikumot említi belőle. A Pilishegy dachsteini-mészkövét PETERS, SZABÓ, HANTKEN és KOCH ANTAL 4 is vizsgálták. PETERS a dachsteini-mészkő vastagságát 400 m. (1200—1300 láb) körülinek mondta. KOCH ANTAL gasztropodák nyomait említi belőle. 1 TAEGER H.: A Vérteshegység földt. viszonyai. 30—41. old.; Am. kir. földt. int. évk. XVII. k. l.f. 2 Magy. kir. Földt. Intézet jelentése 1883-ról. 105 oldal. 3 A m. kir. Földt. Intézet múzeumában őrzött bőséges, Dr. ScHAFARZiK-tól gyűjtött, anyag még feldolgozva nincs; benne az Avicula falcata STOPP., Mytilus minutus GOLDF. fajokat ismertem meg. 4 A Szt.-Endre—visegrádi és a Pilishegység földtani leírása ; M. k. Földt. Int. Évk. I. 146—150. old.
