Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

V. Fejezet. A felső triász

116 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 156 nagy feltárások vannak benne. A sándorhegyi-mészkő és a fő-dolomit egész Bala­tonhenyéig (91. ábra) hűségesen követi a drapszínű márgákat. Feküjök is típusosán van kifejlődve. A Balatonfelvidék közepének talajszerkezetét Akaii és Nagyvázsony között a 89. ábra általánosító szelvénye illusztrálja. Látnivaló ebből, hogy a Csemfai szőlők­ben Mencshelynél a litéri hosszanti törés ismét élesen fellép. Innét Szentjakabfán át egyenes irányban Balatonhenyéig nyomozható. A litéri töréstől a Balatonig sza­bályosan izoklinális a rétegállás, északra a nagyvázsonyi fensíkon a Veszprém — hajmáskéri szerkezeti jelleg lép fel újra. A Halomhegy bazaltkúpjának északi lejtőjén a Csemfa szőlőkben, magasabban, mint a környező fensik, a sándorhegyi-mészkő bekérgezett, pseudoolitos kőlapjait 88. ábra. A felsődörgicsei Kőhegy szárazvölgye. láttam. A Herenderdőtől északra fekvő Szentgyörgy- és Lenese-hegyen is vízszintes fekvésben láttam a Track, austriacum-zónának megfelelő mészkőpadokat márgás közeikkel együtt; ugyanebbe a szintbe tartozónak tekintem a Hangyáserdőtől északra eső Kőhegy nyugati, N—S irányban vonuló gerinczének mészkövét is, melyet sötét violaszürke estkeriás és posidonias palás-agyag választ el, az alatta fekvő világos­szürke és vörös mészkövektől, melyekben Szentantalfa felett, a Csukréti-árokban, BÖCKH JÁNOS az ismeretes, szép szentantalfai, TV. arckelaus zónabeli czefalopoda­faunát gyűjtötte. Az estheriás palás-agyag sárgásszürke, tömött, márgalapokkal borí­tott mészkőpadokkal váltakozik, melyben Trachyceras (.Anolcites) cf. Hofmanni BÖCKH maradványt találtam. Ez a környék azonban még szigorúbb áttanulmányozásra vár, különösen fosz­sziliák dolgában ugyancsak fogyatékosak innét való tapasztalataink. BÖCKH JÁNOS a Posidonia wengensis WissM.-t és egy Nucula-fajt említ Szent­jakabfa és Szentantalfa közötti területről. A m. kir. földtani intézet múzeumában őrzött régi gyűjtések között a követ­kező maradványokat ismertem föl:

Next

/
Oldalképek
Tartalom