Lóczi Lóczy Lajos: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének geológiája és morfológiája, 1. szakasz: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)

IV. Fejezet. A közép-triász

96 A Balaton környékének geologiai képz ó'clményei. 96 késő őszén, márgafejtés végett ásott vermekben, a buchensteini tufás márga jelentékenyebb vastagságú (5 — 6 m.) telepére (64. ábra). Ebben a tufás márga felső része már fossziliás tűzköves tridentinus-mészkőpadjaival váltakozik. Legújabban pedig Verestó és Barnag vidékén bukkantam hasonló rétegszövetkezetre. A vöröstói Kálváriadombtól délkeletre 600 méternyire az erdőszegélyen és a falutól északra az Alsócsepel-pusztára vezető dűlőúton, ahol ez az Eger-patak síkjára ér, találtam a tridentinus-mészkőnek és a diabáztufának váltakozó rétegeire. Az aszófői és örvényesi völgyekben, valamint Vászoly előtt BÖCKH JÁNOS barna tufás márgát talált daonellákkal, amelyeket MOJSISOVICS Daonella Böckhi, D. obsoleta, D. cf. tyrolensis és D. hun gar ic a-oak határozott meg.

1 Nemcsak itt, hanem az aszófői és az örvényesi árokban is a tufás «piatra verde»-s rétegek a kagylós-meszet és a tridentinus-mészkövet szorosabban összekapcsolják. Különösen az örvényesi árokban tapasztaltam ezt. Ott alig 14—15 m. magasságú feltárásban (68. a—c ábra) a kagylós-mész és buchensteini-rétegek világosszürke magnetitszemes mészkő-facsiesze éppúgy sárga és barna, palás tufás márgával vannak elválasztva, miként felette a tridentinus-rétegek néhány tűzköves padja. Ezeket a márgákat BÖCKH J. az aszófői völgyben is megtalálta telve posidoniákkal és a magaG4. ábra. Márgafejtő a szentkirályszabadjai Cserhalom-pusztán. 1 : 100. t„"—a diabáztufás márga, t.f— b tűzköves pad a tridentinus-mészkő jellegzetes fossziliáival, t./ normális tűzköves tridentinus-mészkő. sabb rétegekben az Avicula globulus WissM.-nak nevezett apró gömbös kagylókkal.

2 Ezek a márgák képviselik a Balatonfelvidéken a wengeni-palákat. Az örvényesi sárgásszürke márgás mészkő apró kagylókat tartalmaz; a vele társuló tufás márgapala szétnyomott vékony orthoceras alakot, a Proarcestes sp. ind. ex. äff. Eschert Mojs.-ot, meg egy másik, Ptychites-re emlékeztető czefalopodalenyomatát és a Daonella cf. Pichleri Mojs.-ot tartalmaz. A márgákkal váltakozó magasabb mészkőlapokban Daonella cf. reticulata MOJS., D. Lommeli WISSM

. sp., Posidonia wengensis WISSM. mut. altior FRECH és apró kagylók fordulnak elő. A magasabb mészkőlapok közötti márgapala is tartalmaz Daonella cf. Lommeli-1, azonkívül egy nagyon jó állapotban levő Daonella Pichleri-t is adott. Az utóbbi daonellák a tridentinus zóna vezérkövületei, amelyet a D. Pichlerivel együtt a wengeni rétegek több más előfordulási pontjáról fogok megemlíteni. Az a mencshelyi zöldfoltos vöröses viola színű mészkő, amelyről BÖCKH JÁNOS szól,

3 szintén bizonytalan helyzetű. Kőzetére nézve a tridentinus-mészkőhöz tartoznék; a Phychites angusto-umbilicatus BÖCKH sp. fajjal társuló fossziliáit tekintve azonban inkább a buchensteini rétegekhez sorozandó. 1 Lásd Abhandl. d. k. k. Geol. R.-A. VII. köt. és BITTNER Bakonyi triász lamellibranchiaták. 83—84. old. Ezeket az alakokat KITCL E. professzor volt szíves tüzetesen revideálni. Paleont. Függelék. 2 A Bakony déli részének földtani viszonyai; Föld. Int. Evkönyve 71., 91. és 110. old. 3 Déli-Bakony. M. kir. Földt. Int. Évkönyve II. 81(51.) és 85(56.) oldalakon. NW po f' SE