Szemán Attila: Bányászattörténeti tanulmányok (Rudabánya, 2009)
Szomolnoki bányapénzeink
viszont már 1660-ban és 1661-ben a koronás L betűvel lettek kiverve. A történeti adatok szerint a Thurzó-család 1637-ben történt kihalása után a szomolnoki uradalom 1638-ban kerül a Csákyak kezébe. A Csákyak már 1653-ban bérbe is adták Johann Andrea Joanelli 20 rézelárusítónak, azaz rézkereskedőnek. Ez a szerződés aztán a Joanelli-családdal 29 éven keresztül érvényben volt. 21 így a bérlet a jól ismert bécsi kereskedőcsalád kezébe került, hiszen Benedikt és Vinzenz Joanelli már 1642-1648 között jövedelmező üzleteket bonyolított le a besztercebányai rézzel. Térjünk vissza azonban az S betűhöz, mely átvezet a szomolnoki bányapénzek második jelentős korszakához. Ludovit Trencan 1990-ban részlegesen közölt egy 1700-ban kelt iratot, 22 melyben a Szepesi Magyar Kamara kéri Lőcse magisztrátusát, hogy a bányászjelvénnyel díszített szomolnoki rézdenárok bányaüzemeken kívüli forgalmát tiltsa. 23 Ezek a „rézdenárok" pedig nem mások, mint a Göhl 26-30. számok alatt leírt bányapénzek ( 10/a, b kép). Előlap: Gyöngykörben zárt korona alatt nagy L betü, alatta összekötött pálmagallyak. Az L szára mellett két pont. Hátlap: Gyöngykörben keresztezett bányászékből és kalapácsból álló szimbólum. A kalapács feje balra, az éké jobbra néz. Oldalt a kettéosztott évszám: 16-98. A rájuk vonatkozó szövegrész a következő: ...Cum autem Szomolnokiensium quoque Cupreorum Denariorum (: in quibus Malleoli duo expressi habentur, et pro solis in Fodina ibidem Laboratoribus exolvendis destinati fuissent :) in hisce partibus creberior Cursus invalescere videatur. Cui in tempore ex Officio nostro obstaculum ponere volentes: Praetitulatas Dominationes Vestras paraesentibus officiose duximus requiren0 A család nevét Giovanellinek és Ioanellinek is írják. 1 Hajnóczi R. József: A szepesi bányavárosok története. Lőcse, 1903. Budapest, 1931. 88-91. p. 2 Trencan, L.: Smolnícke banské denáre z. r. 1698-1699. - Numizmatika, 1990. 7. p. 56-58. 3 Státni Archív SOKA, Levoca (Lőcse), IX. 71/24.
