Szemán Attila: Bányászattörténeti tanulmányok (Rudabánya, 2009)

Szomolnoki bányapénzeink

Hátlap: Gyöngykör. Keresztbetett ék-kalapács bányászszimbólum, a kereszteződő nyelekre fonódó nagy S betü. Kétoldalt az évszám: 15 - 79. Réz, átm .: 18-19 mm. Tömeg: 1,18 g, több változatban ismert. Ez a bányapénz szintén egy nagyobb bányapénz kispénze (Göhl 185.), mely a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében megtalálható (7/a, b kép). Réz, átm.: 24,5 mm. Tömeg: 2,66 g. Ezek a bányapénzek, melyek a Gindl-féle irat mellékletei közt is szerepelnek, bizonyára szintén szomolnokiak. Ellentétben az előzőkkel azonban a pajzs alakú kartusban látható betűk sem a Thurzó, sem a Feygel család monogramjával nem azonosíthatók. Az iratban ugyancsak megemlített Gregor Triebellei szintén nem kapcsolhatók össze, bár a formális logika szerint hozzá kellene kapcsolódnia, hiszen az irat egyértelművé teszi, hogy Feygelék használták, Triebel pedig jelenleg is (1681-ben) használja. Az 1579-es veretű bányapénzek pedig valóban forgalomban lehettek még 1681-ben. Az SR monogram esetleg valamelyik Roll családtag nevét rejtheti, bár a tárgyalt időszakban éppen nincs adatunk Stósz bányáiról, illetve hámorairól. 1574-ből is csak annyit tudunk, hogy hámorait éppen nem művelik.

14 Igényes kiállításuk biztossá teszi, hogy verdében készültek, s nyilván a kassaiban, mert a pajzs alakú kartus két oldalán elhelyezett H - S betűk - melyek a Hungária Superior, azaz Felső-Magyarország elnevezést rövidítik - ennek a verdejegyét képezték. A kassai verdét, mely a Szepesi Kamarához kapcsolódott, 1574-ben indították újra, és kötelezővé tették, hogy minden itt készült veretet ellássanak a H - S verdejeggyel. Noha e véreteket a szomolnoki bányáknál használták, a keresztezett bányászékre és kalapácsra fonódó S betü nem fordul elő Szomolnok címerében. Viszont a Szomolnokhoz közel lévő Stószéban megtalálható. Stósz nevét először 1426-ban említik Szomolnok Heckenast Gusztáv: A magyarországi vaskohászat története a feudalizmus korában. Budapest, 1991.