Szemán Attila: Bányászattörténeti tanulmányok (Rudabánya, 2009)

Újabban előkerült középkori bányászszerszámok Rudabányáról

Ujabban előkerült középkori bányászszerszámok Rudabányáról 2004-ben geológus ásványgyüjtök az elhagyott rudabányai külszíni vasércbánya területén dolgoztak az egykori Andrássy I. bányarészben, az Adolf bányatelek területén. A felszíni munkákhoz használt erőgép egy régi bányaüreget nyitott meg. Mint Horváth István bányamérnök, a munkák egyik vezetője azt meg is írta.

1 „A limonitba hajtott üregeket néhol dolomittömbök szegélyezték, amelyek falán a valamikori bányászok vésőnyomait fedeztük fel. A sötétbarna-vöröses vasércben csak néhol, a főiében láttunk zöld malachitos ereket, elérhetetlennek tűnő magasságban. Az üregrendszer K-Ny-i irányú kiterjedése kb. 15-18 méter, az É-D-i 4-5 méter lehetett, míg legmélyebb pontja a felszíntől mintegy 7-8 méterre volt. Az egészet függőlegesen két részre lehetett tagolni, melyek közt igen szűk réseken tudtunk leereszkedni. Az alsó terem mennyezetéről és oldaláról limonittömbök lógtak, ahol a repedések között félarasznyi malachitos geodákat találtunk. A tűs kristályok kalciton ültek, kisebb csomókat, aggregátumokat alkotva. A terem aljzata omlásos vasércdarabokkal volt tele, amelyek között állatcsontok fehérlettek. Az egyik szabálytalan falfelületben valamilyen fémeszköz volt beverve. ... még aznap, illetve másnap is találtak a helyiek régi bányászati eszközöket a türelmetlen csapattagok miatt általunk csak futólag átnézett bányaüreg alsó termében. Ezekről a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeumban megállapították, hogy koraközépkori, illetve középkori szerszámok, általában nyeles ékek voltak, s némelyiket még nem is használták. Horváth István: Középkori leletek Rudabányán. = Geoda, 14. 2004. 2. sz. 33-35. p.