Szemán Attila: Bányászattörténeti tanulmányok (Rudabánya, 2009)
A bányászkapáról
szét töltötte ki. Agricola nemcsak a jövesztésnél használt szerszámokat sorolja fel, hanem a szállításnál, a vízemelésnél, a szellőztetésnél, illetve a bányában való járásnál alkalmazott segédszerszámokat is. Nincs okunk arra, hogy felfogásától eltérjünk. A fogalmak mai szokásos 'összeszűkítése' nem célravezető a történelmi kutatásoknál. " (Kiemelés tőlem, Sz. A.) 13 Én is úgy gondolom, hogy nem megfelelő a másodlagos jelző, hiszen a bányászkapát más eszközzel nem lehetett helyettesíteni, s a kifejtett érc felszedése, azaz a takarítómunka elvégzése nélkül az érc nem volt szállítható. Az ősi munkafolyamatot Litschauer Lajos a következőképp írta le a századfordulón: „A takarító munka oly ásványtömegek jövesztésére való, melynek részei vagy éppen semmi összefüggésben sincsenek egymással, vagy legfeljebb annyira összetartok, hogy szétdarabolásuk vagy semmi, vagy csak igen csekély erő megfeszítésével jár, melynél tehát a termelés legfeljebb vágó szerszámok használata mellett történik... A kapa úgy eredetét, mint első alkalmazását illetőleg, speciális bányászszerszám. Különösen két alakban, mint vonókapa (6. kép) és mint hegyes kapa használtatik. A hegyeskapa (Spitzkratze) lapja szívalakú. " 14 Amint arra a bányászati munka e késői, de még élő hagyományokon alapuló, kiváló leírása is rámutat, ugyanolyan fontos és nélkülözhetetlen munkafolyamatról van itt tehát szó, mint amilyen maga az ércfejtés, az ék-kalapács munka. Eszközei, köztük a hegyeskapa, ugyanúgy speciális bányászszerszámok, mint az ék vagy a kalapács. Az idézetből kitűnik, hogy a két kapaformát Litschauer egyaránt fontosnak tartja. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a „vonókapa" valójában egy munkamódszerhez kötődő kifejezés. Ha pedig egyetlen eszköz áll rendelkezésre, akkor a hegyeskapa mindkét munkamenetre alkalmazható, a Litschauer által leírt egyenesélü kapa azonban csak az egyikre. 3 Wilsdorf, H.: Arbeit und Arbeitsgerät im sächsischen Erzbergbau des 16. Jahrhunderts. — Deutsches Jahrbuch für Volkskunde, Berlin, 1959. 263. p. Pontos fordítását olvashatjuk a magyar Agricola-kiadás (2. jegyz.) 77. sz. lábjegyzetében, 171. p. 4 Litschauer Lajos: Bányamíveléstan II. Selmeczbányán, 1890-91. 901904. p.
