Szemán Attila: Bányászattörténeti tanulmányok (Rudabánya, 2009)
Újabban előkerült középkori bányászszerszámok Rudabányáról
bányaszegnek is neveznek. Miután a hegyük letörött, a bányakovács újra megacélozta, azaz tűzi hegesztéssel acél lapocskákat forrasztott gúlás hegyükre. Ez valamit visszaadott eredeti hosszukból, de azért a szerszámok folyamatosan rövidültek. 18 A fokuk - egyes 19-20. századi leírásokkal ellentétben - nem volt acélozva, így az acélozott végű bányászkalapács ütései alatt egyre jobban kirózsásodtak. Ezen tulajdonságuk biztosította egyébként használhatóságukat is, hiszen a két acélfelület összeütése olyan rezgéseket keltene, amit a dolgozó keze aligha tudott volna elviselni. így viszont a kovács vasból készült fok egyre jobban széthajlott, s a leeső töredékek miatt az acélozott hegyű végnél jóval gyorsabban rövidült. Ez magyarázza a Rudabányáról előkerült szerszámok aszimmetrikus, rövid fokú formáját. Ha ugyanis már nagyon tönkrement a bányászék, akkor sokszor el is dobták, ezért ebből mindig több is található a régi vágatokban. Az újabban talált bányászékek közül öt a nagyon elhasználódott kategóriába számítható, melyeknek foka már teljesen lekopott. Ráadásul ezek a korrózió miatt később még jobban tönkrementek (11. kép). A nyéllyukak általában téglalap alakúak, de négyzetes is előfordul. A bemutatott darabok között túlsúlyban vannak a négyzeteshez közelálló formák. Az ékek közül kettő, bár kopott, de viszonylag jó állapotú, a fok és a hegy nem rövidült annyira aránytalanra (12. kép). Ezek még semmiképpen nem tartoztak az eldobható kategóriába. A b. képen levő szerszám fokának és hegyének legömbölyödött formája a korróziónak köszönhető. A nyéllyukak egyértelműen téglalap alakúak. Az egyik bányászék azonban még ennyire sem ment tönkre (13. kép), s a bányában maradásának oka más kellett, hogy legyen. Ennek a hegye ép, és foka is kevés használatra utal. Nem lehetetlen az sem, hogy eleve ilyen formára kovácsolták a fokát, mivel a kirózsásodásnál vékonyabb és berepedezetté válik a vert felület. Ez a szerszám valamilyen speciális okból (szerencsétlenség, feledékenység stb.) maradhatott a vágatban, de esetleg felszíni műhelyből vagy raktárból is származhat. Szemán Attila: A gyalári (Ghelar) bányászszerszámok keltezéséről. = Communicationes Archaeologiae Hungáriáé 1994-1995. 255-265. p.
