Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

A Schmidt testvérek vállalata (1922-1926)

magas volt (32,8 g/t), de csak bizonyos helyeken volt dús a nemesfémben.

112 A Schmidt-testvérek először csak dúsércet termeltek, majd 1924-ben a szegényércek értékesítése végett Posch Adolf Géza (1881-1935) mérnök, bányatanácsos tervei alapján új lúgzóművet és egy olajtüzelésű rézolvasztó kemencét állítottak fel. Posch 1924. október 8-án költözött le Mátrabányára a családjával, másnap ünnepélyes keretek között elvégezte az első kapavágásokat a szulfatizáló pörkölőkemence és a lúgzómű építésénél. 1924-1925-ben napi fél vagon befogadóképességű berendezéssel szulfatizálólag pörköltek és lúgoztak.

113 Az első lúgzási kísérlet 1925 tavaszán történt, de az eredmény nem volt megfelelő. Ezért a lúgzómű további üzemeltetése szükségtelenné vált. Miután az érctermelés a lúgzóműre épült, a sikertelen kísérlet után a bánya teljesen beszüntette a működést. 17. kép. A Schmidt testvérek flotációs ércelőkészítő műve üzemben, 1926. A tulajdonosok ezután egy új ércfeldolgozási eljárás, az ún. flotálás

n4 bevezetésével foglalkoztak. 1925 őszén felfedeztek két, aranyban igen dús piritfészket, melyekben 40-180 gr/t arany volt. Ennek a jövedelméből és az államkölcsönből (1 milliárd korona!) felépítették Magyaror112 BÓDI G. Mária 1976.38. 113 POLLNER Jenő 1972. 106. 114 Flotációs vagy úsztatásos módszer, az ércek és egyéb ipari ásványok dúsítására használt eljárás. Az úsztatás azon alapszik, hogy a finomra őrölt ásványrészek elválnak egymástól, ha egyik - a kiválasztandó - részükhöz levegő, a meddő részekhez pedig víz tapad.