Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)
Weisz Lajos és a Dobsinai Rézmüvek Rt. üzeme (1916-1922)
Weisz Lajos és a Dobsinai Rézmüvek Rí. üzeme (1916-1922) A Parádi Bányatársulat Weisz Lajossal 1916. szeptember 9-én kötötte meg az adásvételi szerződést. A vállalati társpénztár 1916. október 31-én megszűnt, mivel annak meglevő vagyonát a társulati alapszabályok értelmében a nyugdíjasok között felosztották. A budapesti M. Kir. Bányakapitányság 1916. december 16-i bejegyzése szerint Weisz Lajos mérnök (Berlin, Kurfursterdam 136. sz. alatti lakos) megvásárolta a recski ércbányát. A vételár 140.000 korona volt, ami magába foglalta a bányát és a kohót az épületekkel, valamint a 40 hold 1452 négyszögöl kiterjedésű ingatlant. Weisz Lajos a századfordulón még budapesti, ill. győri lakosként elsősorban építési vállalkozóként tevékenykedett. Később költözött Berlinbe, ahonnan csak az I. világháború kitörése után tért vissza Magyarországra, és itt bányavállalkozásokba kezdett. Ez a kiváló üzleti érzékű, agilis, meglehetősen találékony építési szakember az ipar más területein is szabadalmakkal rendelkezett. így több országban különféle szabadalmi jogokat birtokolt a csatornatéglák előállítására 1896-ban, a lapos formájú mennyezettéglák gyártására 1895-ben kiadott császári szabadalmi leírás alapján. A síkfödémekre 1905-ben kelt magyar, továbbá a vashulladékok brikettezésére 1906-os dátumot viselő osztrák szabadalmi leírások 1945ig megtalálhatók voltak a mátrabányai irattárban. Weisz nem azért vette meg Mátrabányát a tartozékaival, hogy a bányászatot újraindítsa, hanem azért, hogy a Schwartz Gyula szakvéleményében leírt rézgálicgyártást megkezdje. Tervei szerint a bánya hányóinak anyagából 1000 q napi kapacitással 10 évig elegendő rézgálic állítható elő. A rézgálicon kívül a meddőhányókon feldolgozásra váró érc meny nyiségben mázsánként 150 gr arany és 3000 gr ezüst is volt. 97 A rézgálic nem más, mint a rézszulfát vegyülete, amit kékgálic, ill. rézvitriol néven is ismertek. A rézszulfát kék kristályai 200 fokon fehér porrá esnek szét. Ezt az anyagot a galvanoplasztikában, szőlőpermetezésnél a peronoszpóra ellen, gabona csávázására és fa impregnálására használták fel. 98 Weisz Lajosnak 1917 júliusában a recski ércbányán kívül a szarvaskői titánvasérc-előfordulás, ill. a felsővisói mangánérc kiaknázására voltak érdekeltségei. A tulajdonos elsődleges tevékenysége a rézgálicgyár megvalósításához szükséges tőke előteremtésére irányult, ezért nem folytatott rendszeres bányászatot Recsken. 1917 végén a Magyar Fémközpont hívta fel a Dobsinai Rézművek Rt. figyelmét a vállalatra. Weisz 1917 véBányarészvény-Jegy, Budapest, 1915. július 19. (A szerző tulajdonában.) POLLNER Jenő 1965.1. 286-291. SCHACKBéla 1931. IV. 110-111.
