Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)
A Mátrabányai Közbirtokosság (1910-től Parádi Bányatársulat) üzeme (1883-1916)
A Parádi Bányatársulat recski működéséről 1912 áprilisában feljegyezték, hogy Mátrabányáról a fernezelyi állami kohónál 929 kg rezes dúsércet váltottak be. 93 Érdekes viszont a Parádi Bányatársulat elnevezés. A recski képviselőtestületi jegyzőkönyv tanúsága szerint a vállalat neve az állami tulajdonba kerülése előtt még Parádi Bányatársulat. Mátrabánya, Recsk volt. Az elnevezés valóban komikusan hat, hiszen a bányatulajdonos neve Parádi Bányatársulat, de üzeme Recsk község területén feküdt. Recsk elöljáróságának tagjai még a két világháború között, így 1927-ben is azon bosszankodnak, hogy bár a vasútvonal az ő falujuk határában húzódik, a vasúti megálló hivatalos elnevezése mégis mindenütt Párád. 94 Ebből a megtévesztő elnevezésből a szomszédos falu, amely már Osztrák-Magyar Monarchia éveiben nevezetes fürdőhellyé vált, igen sokat profitált. Az igaz ugyan, hogy 1887-től Recsk vasúti megállóhelyhez jutott, viszont a Károlyi-uradalom érdekei és a tulajdonosok befolyása miatt a vasútállomást hivatalosan, a menetrendekben stb. mindenütt Párádnak említették. Valószínű, hogy ezzel az új társaság elnevezését vonzóbbá kívánták tenni, miután a bányát a későbbiekben mindenképpen értékesíteni szándékoztak. Az egyre súlyosbodó nyersanyaghiány miatt az államkincstárnál már az első világháború idején felvetődött a recski ércbánya megvásárlásának a gondolata. Erre utal egy 1915. december 23-án kelt pénzügyminiszteri rendelet, amely a bánya szakszerű megvizsgálására küldte ki Schwartz Gyula bányatanácsost. Schwartz 1916. február 14-18. közt járt Mátrabányán. Szakvéleményében 1916. március 4-én azt írta: „... a Parádi Bányatársulatnak Katalin, György és Jármay nevű bányatelkekben fekvő tárói jelenleg bejárható állapotban tartottak... Közvetlenül közelükben vannak a legnagyobbrészt rossz karban lévő üzemi és kezelési épületek. A többi bányatelkekben telepített tárók beomlottak és bejárhatatlanok. A járható tárókból kelet felé telepített üzemi és kezelési épületek: a bányahivatali épület, mely több irodahelységből áll, istállóval, teljesen elhanyagolt állapotban, rossz zsindely tetővel; az olvasztómű, melynek csak romjai láthatók; a pörkölő pestek, a lúgzómű, a zúzómű. A gépház, az érces szénpajta, egy raktár, a kovácsműhely, egy altiszti lakás, egy rozoga kémény, melynek felső része beomlott, a nyílt pörkölök és a 2 rendelő helyiség. Az igazgatói lakás, ez idő szerint már nem létezik. Ezek közül csak az altiszti lakás és a Katalin-tárói rendelő használható még, megfelelő költséggel helyreállítható, a többi épület, valamint ezek berendezése, a gépházban a beépített 2 darab gőzkazán, egy állítólag 30 LE-ős gőzgép, POLLNER Jenő 1965. I. 270-272. HML V-271/3 Képviselőtestületi jegyzőkönyv (1922-1937).
