Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

A Mátrai Bányaegylet létrejötte

ték. Az új eljárást a régi lúgzási technológiára alapozták, s nem hagytak fel az ún. középércek felhasználásának ötletével sem. Az 1-8 %-os középérceket az addigiaktól eltérően lúgozták. A korábbi ún. szulfatizáló pörköléssel ugyanis a réznek csak kis százalékát sikerült kinyerni, viszont az új eljárással a régi lúgzási maradékból még a réztartalom további 6 %-át nyerték ki. Az új technológiával az érceket ún. aknás pestekben előpörkölték, azután a meddőt kiválasztották. A dúsított ércet zúzás és rostázás után pörkölték. A pörköt ezután kilúgozták, s a rezet vassal, az ezüstöt pedig konyhasóval égették ki. Az arany kivonását még csak tervezték, a termelési adatok szerint ezt csak 1876-ben kezdték meg. Más tervek is felmerültek, így például a felvetődött a rézgálic- és szódagyártás ötlete, de ezek nem valósultak meg. 1872-ben az előpörkölést szabadban kísérelték meg, s mivel az eredmény megfelelő volt, még abban az évben két nyitott, alsó légvezetékes pörkölőkamrát helyeztek üzembe.

70 14. kép. A Gersterhőfer-féle pörkölőkemence. (Révai Nagy Lexikona 1924. XVI. 225.) Miközben a vállalat nehézségekkel küzdött, 1878. március 14-én különös eset történt a recski bányatelepen. Este negyed 9-kor négy fegyveres rabló megtámadta Váradi Stoll Károly igazgató György bányatelepen BÓDI G. Mária 1976. 22-23.