Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

A Pest-Mátrai Bányatársulat

szony, és valószínűleg már 1853-ban a Pest-Mátrai Társulat bekebelezte az Egyesség Bányatársulatot is. Ezt azért tehette, mert közös társulati igazgatója volt ennek is, ugyancsak Hrobony Adolf mérnök. Hrobony kellő számú bányász szakember híján a három bányatársulatból kialakult vállalatkomplexumnak korlátlan hatalmú műszaki vezetőjévé vált.

32 Külön kell szólnunk a vezető szerepet játszó Pest-Mátrai Bányatársulat kohóépítéséről és annak következményeiről. A társaság az általa kitermelt dúsérceket a kincstár óvízi és tajovai kohóinál volt kénytelen beváltani. Erre egy 1629-ben kihirdetett, s még mindig érvényben levő királyi rendelet kötelezte őket, miszerint a saját kohóművel nem rendelkező bányák a bányatermékeiket a kincstári kohóknál voltak kötelesek beváltani. A rendelet következtében a dúsérceket a több mint 200 km-re fekvő olvasztókba vasút híján szekereken fuvarozták. Ez nem csupán megdrágította a termelést, hanem szinte ellehetetlenítette a kis bányákat, mivel a drága fuvardíj és az önkényesen megszabott kincstári átvételi árak miatt a bányák mázsánkénti hasznának több mint a felét elvitte. Ezen kívül a bányákból jóval nagyobb mennyiségben került ki a szegényérc, amelynek a kevés fémtartalom miatt a távoli értékesítése reménytelen lett volna. Ezért a Pest-Mátrai Bányatársulat már 1853. június 17-én Párádon gyűlést hívott össze az újonnan létesítendő kohó ügyében, amelyen megjelentek a bécsi és a pesti pénzvilágnak mindazok a képviselői, akik gyors meggazdagodást szimatoltak a rézből. Ez az időszak a klasszikus értelemben vett gründolás korszaka, a nagy vállalatalapítások, a hirtelen vagyonosodások ideje, és nem egyszer a gyors bukásoké is. Elfogadták az olvasztó építésének a tervét, amelynek kivitelezésével Hrobony Adolfot bízták meg. A rézkohóban természetesen nem csupán a Pest-Mátrai Társulat bányáiban termelt érceket, hanem más társulatokét is tervezték feldolgozni. Ugyanakkor a kohó létesítése idején az említett bányák érckészleteit nem lehetett gazdagnak mondani. Már az ércek előkészítése sem volt zökkenőmentes, miután bitument tartalmaztak, s az így nyert bányatermékek nehezen voltak értékesíthetők. Végül is a kohó mihamarabbi felépítését indokolta, hogy a magas fuvarköltségek miatt nagy mennyiségű ércmaraés szegényérc-készletek halmozódtak fel a bányáknál. A kohóépítéséhez nem volt elegendő pénze a társulatnak, ezért kölcsönt vettek fel. Emellett a tervezéskor és az engedélyezés során elkövették azt a hibát, hogy a parádi völgyben építendő kohó működését meggondolatlanul kizárólag széntüzelésre kérték. A kohóban 1855-ben elkezdték a rezes kéneskő olvasztását barnaszén-tüzeléssel, de nem jó eredménnyel. Ennek az volt az oka, hogy a magas kovasavtartalmú fakóérces