Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

A Pest-Mátrai Bányatársulat

A Pest-Mátrai Bányatársulat A térségben 1850-től indultak újabb érckutatások. Ekkor a Parádfurdőt körülvevő Fehérkő és Veresvár nevű hegyek lejtőin két pesti vállalkozó, Voss Elek és Hochmeister Frigyes nagykereskedő kezdett réz- és ezüstérc után kutatni, s ketten alkottak egy részvénytársaságot. A munka során ezüstös fakóércekre bukkantak, amelyek 8-32 % rezet és 0,25 % ezüstöt tartalmaztak. Az első kutatási év végén már dúsérceket váltottak be az óvízi rézkohónál. A Fehérkő-, a Vörösvár- és a Hegyestető hegyekben működő kis részvénytársaságból 1851-ben Párádon létrehozták a Pest-Mátrai Bányatársulatot 128 kuxával (bányarészjeggyel). A Pest-Mátrai Bányatársulat a dúsércek mellett tömegesen kitermelt zúzóércét is értékesíteni kívánta. Ezért 1851-ben a parádi völgyben gróf Károlyi György egyik malomépületének az átalakításával felállította a György zúzó- és mosóművet, amely mint más hasonló korabeli felső-magyarországi ércdúsító, zúzónyilakkal és szerekkel felszerelt nedves élőké szítésű dúsítómű lehetett. Az ércelőkészítőt és a zúzót 1852-ben helyezték üzembe, s még abban az évben igazgatósági épületeket, továbbá munkáslakásokat is építettek. Ez a parádi határban létesült érczúzó megtalálható az 1853-ban készült második katonai felvétel XXXVI. 46. szelvényén, Metall Stampfe (érczúzó) felirattal. Az 1852. év bányászati eredményességét az is mutatja, hogy felfedezték a Lahócában az I., II., és III. számú érces tömzsöt. Az ércelőkészítőből kikerülő ércek elszállítása viszont igen költséges volt, ezért a szegény ércek nagy mennyiségben halmozódtak fel a bányánál. Ezek hasznosítására ún. kéneskő-olvasztót hoztak létre, amelyet 1855-ben helyeztek üzembe. A Hoffnungshütte-nok, azaz Reménység kohónak nevezett olvasztó mellett volt még egy műhelyépület, egy, a robbantásokhoz használt lőpor tárolására szolgáló tűzbiztos lőportorony, valamint a Jószomszéd-tárónál egy munkásmelegedő is. A társulat 1855-ig a Szepes megyében lévő óvízi és óhegyi kincstári kohókban 2000 bécsi mázsánál (1120 métermázsa) több dúsércet váltott be. Az 1600 bécsi mázsa marával (mara = színpor vagy érckoncentrátum) odaszállított ezüstöt 3345 frt-ért, a rezet pedig 3428 frt-ért értékesítették, s így az összes jövedelem 6773 frt-ot tett ki. Idővel a társaság részvényeinek döntő részét Vrányi György pesti földbirtokos vásárolta fel. A kéneskő-olvasztó kedvezőtlen termelési eredményei ellenére a részvénytulajdonosok megváltozása, s az azt követő igazgatóváltás után az üzem 1857-től bányahatósági engedéllyel szüneteltette a működését. 1850-1857 között az összes kiadás (az üzemi költségek és beruházások) 5630 frt-ra rúgtak, vagyis a 6773 frt-os bevételből 1143 frt volt a tiszta haszon. A társulat tárói: Antal-, Ilka-, Vilmos-, Mária-, Eisenhoffer-, Cas-