Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

A recski ércbányászat kezdetei

Kun Béla állítása szerint viszont a 19. század elején létesült egy kohó is Parádfurdő környezetében, amelynek a üzemeléséről adat nem maradt fenn. A fémkohóról annyit tudunk, hogy az Orczy-táróval termelt ércekre létesítették, nógrádi kőszén tüzelésére volt berendezve, s hogy bizonyos alkatrészeit még Pech Antal felhasználta.

18 A fenti állítást alátámasztja Váradi Stoll Károly 1873-ban készült térképe, amelyet közreadunk. Ezen a Fehérkő déli oldalán a Verfall Fabrik (jelentése romos üzem) elnevezés feltünteti a parádi ércolvasztó régi épületét. Ennek 18. század végi meglétét igazolja egy másik adat. A középkortól a nemesfémek olvasztásakor a kohóknál ún. kémlészX alkalmaztak. Az egyházi anyakönyv tanúsága szerint 1788. szeptember 20-án Kompolton meghalt és ott eltemettek egy bizonyos Rebeca Egenin nevü 64 éves asszonyt, akinek a férje Egen Jakab, aki „ex Hanuschei ad Cremnitzium" származik, s Párádon mint „auri et argenti laborator" dolgozik.

19 Ha az Orczy család már 1788-ban egy Egen Jakab nevü, Körmöcbányáról származó arany- és ezüstkémlészt, azaz laboránst foglalkoztatott, akkor feltétlenül működnie kellett ott egy ércolvasztónak is abban az időben. Ezek szerint a parádi ércolvasztó nem a 19. században, hanem még az 1788. év előtt épülhetett. A recski ércbányászat kezdetei Az újkorban a recski ércbányászat kezdetei 1844-ig nyúlnak vissza. Ebben az évben Holló József recski gulyás a község melletti Báj-patak medrében több mint egy mázsa súlyú termésrezet talált. Viszont a nagy jelentőségű leletet csak 5 év múlva, 1849 májusában, a forradalom és szabadságharc idején jelentette hivatalosan Borsos József recski bíró a hatóságoknak.

20 Az a tény, hogy a helybeliek fél évtizeden keresztül eltitkolták a réz megtalálását, nem volt minden ok nélkül. A korabeli gyakorlat szerint minden jelentősebb régészeti, őslénytani vagy földből előkerülő természeti kincset a hatóságok azonnal Bécsbe, a császári fővárosba szállíttattak. Végül is azért rejtették el a termésréz-leletet, hogy az ne kerüljön ki az országból. Sajnos mégis az történt 1849-ben, hogy a termésrezet mely összesen 112 kg-ot nyomott - rögvest a bécsi Természettudományi Múzeumba vitték, amelynek állandó kiállításán napjainkban is megtekinthető. dúsító eljárás azon alapul, hogy a vékony vízáram jobban sodorja a kisfajsúlyú, nagy és gömbölyű szemeket, mint a nagy fajsúlyú, kis és lapos szemeket. AGRICOLA, Georgius 1985. 294. 18 KUN Béla 1997. b. 105. 19 MOL Mikrofilmtár. 1047. Rk. egyházi anyakönyv. Kápolna I. 226/a. 20 BALOGH Kálmán 1964. 250.