Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

A bányászélet mindennapjai Recsken

években neveztek ki igazgatónak. Az ö nevéhez fűződik az amatőr színjátszó mozgalom megszervezése. O szerezte be a színdarabok szövegkönyvét, a zenés darabok partitúráit, s rendezte az előadásokat is. Számtalan színpadi mű között bemutatták a Bertalan, Elveszem a feleségem, Picim megyünk ladikázni? című darabokat. Később a fővárosban kiépített színházművészeti kapcsolatai segítségével Gál Mihálynak sikerült kézhez kapni a Marica grófnő, a Csárdáskirálynő vagy a Bástya sétány 77 című operettek dal- és szövegkönyvét. A zenei anyagot a helyi bányász fúvószenekar tanulta be és kísérte az előadókat. A táncokat ugyancsak Gál Mihály tanította be.

282 A Bányász Kultúrotthont a rendszerváltozás után, 1990-ben bezárták, az épületet eladták, falai között ettől kezdve diszkó üzemelt. Miután a település lakosságának hiányzott az addig évtizedeken keresztül használt közösségi ház, ezért a falu önkormányzata 1998-ban a közvélemény nyomására visszavásárolta az épületet. Ezután felújították, és 2000. augusztus 20-án adtak át ismét a rendeltetésének. Egy részében kiállítást rendeztek be a recski érc- és kőbányászat múltjáról, valamint a Mátra ásványvilágáról. Az udvaron az egykor használt bányagépek közül tekinthetnek meg néhányat az érdeklődők.

283 *** Az ércbányászat 2003-ban végleg megszűnt a település határában. Bár a bányát bezárták, de a másfél évszázados bányaművelés nyomai már messziről láthatók Recsk felé közeledve, mert visszamaradt az ember alkotta kultúrtáj, sajátos felszíni formavilágával. A Lahóca ölén az új mélyművelésű aknák segítségével feltárták a földben rejlő, több millió tonnára becsült érckészletet azalatt a három évtized alatt, mely ennek a nagyreményű, de végül kudarcba fulladt vállalkozásnak megadatott. Az érckészletek a mélyben megvannak, s jövőbeni hasznosításuk újra meghozhatja a vidék felemelkedését. Ehhez azt kell szem előtt tartani, amit még Pech Antal fogalmazott meg akadémiai székfoglaló beszédében: „Tudomány, kitartás, pénz! Csak e három tényező együttes közreműködése teszi a bányamívelést lehetségessé:'' Bár a bányászati tevékenységgel Recsk térségében felhagytak, de talán nem véglegesen. A helybeliek egymás közti beszélgetésében gyakran elhangzik a bánya neve, s még hallhatók a régi történetek is. Erről a különleges érzésről, a bánya utáni vágyódásról írta József Attila: „Ha beomlanak a bányát / vázazó oszlopok/a kincset azért a tárnák/ őrzik és az lobog.// És mindig újra nyitnák / a bányászok az aknát, / míg szívük dobog. " '1X2 TORD AI Zsófia 2005. 10-15.