Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Küzdelem a bánya és az ércmű fennmaradásáért

1965-től a tárókkal feltárt recski ércbánya úgymond már csak „cr maradékokból élt:'' 1979 szeptemberében az Rm-48-as aknából 395 t ércet szállítottak ki. A kilátástalan helyzet miatt 1979. október14-én

240 a Lahócában a bányát bezárták. Az itteni termelés során, közel 130 év alatt, mintegy 3 millió t aranyat és ezüstöt tartalmazó rézércet hoztak felszínre. Ezzel a mennyiséggel 150.000, egyenként 20 t-s vagont lehetne megtölteni. A felhagyott fejtésekben 225 kt ipari értékű kitermelhető eneargitos rézérc-vagyon maradt, amely 0,52 % rezet, továbbá tonnánként 2,74 gr aranyat és 94,86 g ezüstöt tartalmaz.

241 53. kép. Az ércmű látképe, 1979. A lahócai bánya bezárása után a meglevő 100 kt/év kapacitású dúsítót 1980-1984 között jelentős rekonstrukcióval kísérleti ércdúsító-üzemmé alakították át. Miután a mélyszinti bányafejlesztést nem folytatták, a dúsítót sem hasznosították, ezért kiegészítő beruházással ásványőrlő-előkészítő-üzemmé építették át. A rekonstrukció befejeztével alkalmassá vált a legkülönfélébb, akár nagyszilárdságú kőzetek törésére, őrlésére, osztályozására is. A többfokozatú kímélő töréssel lehetővé vált a szemcsés termékek (0,5-7 mm-ig) előállítása. Ezen kívül képes volt a tört, őrölt és osztályozott termékek dúsítására, mosására vagy vegyi kezelésére. LeheHeves Megyei Népújság, 1979. október 14. 5. - Hekeli Sándor: Az utolsó bányajárás című írása. 1 KUN Béla 1989. 211.