Csiffáry Gergely: Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850-1979) (Rudabánya, 2009)

Fejtésmód, tömedékelés, szállítás, szellőztetés és a munkavédelem

porálarc használatát kötelezővé tették. A vizes munkahelyeken gumírozott munkaruhában lehetett csak dolgozni. Az ércelőkészítő-műben dolgozók egészségét nagyteljesítményű ventillátor és nedves portalanító készülék védte. A foglalkozási ártalmak csökkentésére a hidegebb munkahelyeken és télen vattakabát és védőkesztyű használatát írták elő, ahol szükséges volt. A munkakörülményektől függően 10-15 % veszélyességi pótlékot fizettek. A bányaüzemben nőket is alkalmaztak, de csak a külszínen vagy a lámpakamrában dolgozhattak. Védőételként 4-5 Ft értékben tejet, sajtot, nyári időben gyümölcsöt kaptak a dolgozók.

222 45. kép. T2-GH rakodógép a Lahócában, 1975. (KONRÁD Ödön 1977. 138.) A bánya a szigorú munkavédelmi és biztonsági megelőző intézkedések ellenére mindig veszélyes munkahely volt és lesz is. A balesetek forrásai főként a kőzetomlás, a szállítás és a rakodás voltak. 1945 után is történtek halálos üzemi balesetek Recsken. 1955. március 1-én Molnár István 33 éves bányász, verpeléti lakos hunyt el baleset következtében. 1962. február 12-én Vitai Vince 37 éves parádi illetőségű csillésnek a lezúduló kő okozta a halálát. 1972. szeptember 10-én Kiss Sándor mátraderecskei vájár jutott erre a tragikus sorsra.

223 S. gy. Szigeti Károly (Recsk) igazgató szóbeli közlése, 1979. augusztus 7. HML XXXIII-l/c/399. Recsk halotti akv. 1965-1980. 28/1972. sz. bejegyzés.