Hadobás Sándor: Hell Miksa és Sajnovics János bibliográfiája (Rudabánya, 2008)

Hell Miksa és Sajnovics János. Két barokk tudós portréja. (Bartha Lajos)

egészítésére. 1751-ben szentelték pappá. Valószínűleg ekkoriban is végzett csillagászati észleléseket. 1752-1755 között Kolozsvárott volt hitszónok, egyúttal az új jezsuita rendház és obszervatórium építésében is részt vett. A hagyományok szerint itt is folytatott csillagászati megfigyeléseket, de ekkoriban főleg az elektromos és mágneses jelenségekkel foglalkozott. A mágnességről utóbb egy könyvecskét is írt, amelyben csupán elvi meggondolások alapján felveti a mágnesség és az elektromosság kapcsolatának eszméjét. A bécsi egyetemen ekkoriban szervezték újjá a csillagászat oktatását és egy modern csillagvizsgáló intézet építését is tervbevették. Az új csillagda 1755-ben készült el az egyetem frissen épített „aulájának" tetőzetén, műszereit főleg Hell egykori tanítója, Johann Jakob Marinoni hagyatékának eszközei alkották. (A hajdani aula ma az Osztrák Tudományos Akadémia székháza.) Valószínűleg másik oktatója és pártfogója, Franz atya, valamint Josef Liesganig geodéta javaslatára az új csillagvizsgáló vezetőjévé Hell Miksát nevezték ki. Hell 1755 őszén foglalta el ezt az állását Bécsben - amellyel a „császári és királyi csillagász" rangja is járt -, és 1792. március 14-én bekövetkezett haláláig vezette a bécsi egyetemi csillagvizsgálót, emellett oktatta az egyetemi hallgatókat, köztük sok magyar fiatalt is. Hell indította meg és szerkesztette a bécsi obszervatórium csillagászati évkönyveit, amelyek latin nyelven, Ephemerides astronomicae anni... ad meridianum Vindobonensem címen 1808-ig jelentek meg. Az Ephemerides első része az egyes évekre érvényes csillagászati táblázatokat tartalmazta, a második rész többnyire egy-két nagyobb tanulmányt közölt a csillagászat és a földmérés területéről, továbbá itt jelent meg a beszámoló a bécsi és más, ausztriai, magyarországi, utóbb pedig külföldi obszervatóriumok működéséről. A bécsi könyv így nemzetközi szakközlönnyé vált, és világszerte nagy megbecsülésnek örvendett. Ez volt a világon időrendben a második modern csillagászati évkönyv a francia Connaisance des Temps után: tíz évvel megelőzte a világhírű greenwichi (angol) Nautical Almanachot, és több mint két évtizeddel a berlini Akadémia évkönyvét.