Hadobás Sándor: Hell Miksa és Sajnovics János bibliográfiája (Rudabánya, 2008)

Hell Miksa és Sajnovics János. Két barokk tudós portréja. (Bartha Lajos)

te felvételét a rendbe (lemondva bátyja javára 20 ezer holdnyi örökrészéről). Magasabb matematikai és csillagászati ismereteket aránylag idős korában, 1762-ben kezdett tanulni Bécsben, rendtársa, Hell Miksa mellett. Előbb a bécsi Egyetemi Csillagvizsgálóban volt segédcsillagász, két évvel később pedig Hell javaslatára a nagyszombati egyetem csillagász adjunktusává nevezték ki. A bécsi és nagyszombati csillagvizsgálók közleményeiből jól látható, hogy Sajnovics János igen szorgalmas észlelő volt, sok megfigyelést végzett, de igazi munkaterülete az elméleti számítások végrehajtása volt. Elsősorban munkaszeretetének és hozzáértésének köszönhető, hogy 1768-ban Hell javaslatára őt jelölték ki a vardői expedíció másik tagjává, szükség esetén Hell helyettesévé. Főként a nyelvtudomány-történeti irodalomban elterjedt az a vélekedés, hogy Hell azért döntött Sajnovics részvétele mellett, mert egykori tanítvány jól tudott magyarul, s így rábízhatta a magyar és a lapp nyelv összehasonlításának nehéz feladatát. Ezt a nézetet azonban több okból sem fogadhatjuk el. Elsősorban azért nem, mert a korabeli levelezésben ez az indok sehol sem fordul elő. Utóbb viszont Hell maga szerencsés véletlennek (Isten csodálatos rendelkezésének) mondta, hogy éppen a magyarul jól beszélő Sajnovicsot vitte magával Vard0re. Ha előre eltervezte volna a magyar nyelvben járatos útitárs kijelölését, aligha nevezi utólag különös szerencsének ezt a tényt. Sokkal valószínűbb, hogy Hell a jezsuiták tervezett (de soha fel nem épült) budai csillagvizsgálója számára kívánt egy sokoldalúan képzett csillagászt kinevelni. Valóban, a vardői expedíció olyan ismereteket nyújtott Sajnovicsnak, amilyenekkel akkoriban csak kevés csillagász rendelkezhetett! Ennek ellenére mégsem érhette el élete vágyát, azt, hogy magyar „királyi csillagász" legyen. Pedig éppen a vardői utazás mutatta meg Sajnovics képességeit. Hell Miksa olyan széleskörű tudományos programmal indult útnak, amelyeket manapság is legfeljebb egy tucat munkatárssal végezhetnének el. A kitűzött feladatok jelentős részét mégis sikerült teljesítenie, és ez nagymértékben Sajnovics János közreműködésének köszönhető. A tudományos méréseken túl Sajnovics volt az utazás naplóírója, az ő kezétől származik az expedíció eseményei-