Vastagh Gábor: Tanulmányok a kohászat magyarországi történetéből (Rudabánya, 2007)

A szokolyahutai vasgyártás története

la (23) „szegénységre jutott". Érdekes megjegyezni, hogy Kollbacher az írásait többnyire Nagybörzsönyből keltezi. Ez is támogatni látszik azt a meggyőződésünket, hogy Kollbacher Nagybörzsönyben is művelt bányákat. De, amint ugyancsak Simonyi megjegyzi, bár igazán iparkodott, de sikerre sehol sem tudott jutni. [19] így pl. „Szokolyán hajdan propter beneficium aquae huták és küllyük levéltek..." (MOL Simonyi András inspector iratai 1734, No. 7.) „...Szokola... eine starcke Meill Weegs... allwo vormahls ein Schmeltz Ofen gewest und die Maueren dermahle auch stehn..." (u. o. 1736, No. 13.) 1754-ben szó van a váci püspökségnek kalló céljára bérbe adott ductus aquae ferri fodinii Szokolensiről. (Repos. 23, Fascic. FF. No. 1948.) Egy 1771-ben készült térkép (Repos. 93, Fascic. E. No. 230.) a későbbi kohó helyén épületmaradványt tüntet fel „Huta Bánya" megjelöléssel, a Szénpatak-völgy alsó részében (1. az 1. ábrán) vízduzzasztót és onnan ide vezető árkot. Egy 1774-ben készült térkép (MOL Esterházy-térképtár XIII. 491.) legendája egyenesen Kollbachernek tulajdonítja a régi kohó építését: „... des ehemals vor 70 Jahren durch einen sicheren Matthias Lambert Kollbacher erbauten Eissen Werks, welches dermahlen fast völlig unter seinen Ruinen biss auf einige Rudera vergraben liegt." Ez a térkép is feltünteti a régi vízierő berendezéseket (1. alább). Egy 1775-ből származó, a régi bányák leírását tartalmazó szakértői jelentés (MOL Acta Dominiorum Buják, Csobáncz etc., a továbbiakban: Acta Domin., 1769 ad No. 35.) a későbbi vaskohó helyét (^Szokolyahuta) „Hüttner Grund genannt... alte Schmöltz Hütten"-nek nevezi. Ugyanez a jelentés az 1. ábrán jelzett Bajdázó-völgyben emleget egy „Mitterer Teich"-et. Végül a Büdöstóhegynek már 1790-ben kimutatható neve is nyilván a régi kohó elposványosodott vízduzzasztójától vette a nevét. Ezzel szemben bizonyos, hogy a quaerulans Kollbacher egyetlen szóval sem tesz említést arról, hogy neki konkurrense lett volna. Az uradalom pedig a század elején 1746-ig repositumként kezelte a „Szokolyai és pászthói vasbányák" iratait, de ott sem találni adatot erre a rejtélyes régebbi kohóra. Magyarázatként talán a következők szolgálhatnak. Egy 1727-ből származó feljegyzés szerint (MOL Simonyi Gáspár inspector iratai 1727 ad No. 9.; továbbá majdnem szó szerint megegyezően Repos. 23, Fascic. FF. No. 1925, „Szokolya és Jenő birtoka" alatt is) egy Torkos (Forkosl) nevű bányapolgár, akinek a perocsényi hegyekben voltak arany- és ezüstbányái, létesített a szokolyai határban, tekintettel a kedvező vízierőre, kohót. Ez egyszer leégett, majd - újra felépítve - a Rá-