Vastagh Gábor: Tanulmányok a kohászat magyarországi történetéből (Rudabánya, 2007)

Régi vaskohászat Jósvafőn

(felaprított ércet találtunk előtte egy kis kupacban) mellett talán valami balesetre utaló, elszenesedett farönk. A kemence kialakítása az objektumot külföldi összehasonlításban is értékessé teszi. Az egyik trizsi kemence a Magyar Nemzeti Múzeumban, egy másik pedig a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeumban van kiállítva. A Központi Kohászati Múzeumban van elhelyezve a második imolai kemence. Nem volt ilyen eredményes, sőt voltaképpen be sincs egészen fejezve a jósvafői ásatás. Pedig éppen ettől vártuk a legérdekesebbet! Jósvafőn tudniillik, mint Magyarország egyetlen ismert középkori kohóhelyén, vízierőt használtak; és azonkívül Jósvafő az egyetlen középkori vaskohóhely Magyarországon, amelyről okirati megemlékezést is ismerünk [4]. Maga a rövid megemlítés 1399-ből így szól: „Ilswafw unum molendinum vulgo hámor dictum" (= egy vízierőtelep, amit hámornak mondanak). Mivel ugyanez az okirat Jósvafő faluról elmondja, hogy ott egy malom működik, és arról kiemeli, hogy két felülcsapó vízikerékkel, valószínűnek kell tartani, hogy a vaskohóknál alulcsapó kerekek voltak. Ezt különben a hely alakulata is erősen valószínűsíti [5]. így, ha tárgyi emlékei a jósvafői vaskohónak nem is maradtak fenn, Jósvafő mégis a magyar kohászatnak jelentős emléke marad! Meg kell vizsgálnunk, hogy vajon milyen rendeltetése volt itt a vízierőnek. Mindenekelőtt rá kell mutatnunk, hogy a hámor szó jelentése a XVIII. és Xrx. században egészen más volt, mint például a középkorban. Az újkorban valóban egy, vízi erővel működtetett nagykalapácsot jelentett, amit vastárgyak alakítására használtak [6]. De a középkorban, legalábbis Nyugat-Európában (márpedig az innovációkat mi is onnan, főleg a német kultúrterületről kaptuk!) a vízierővel működő vaskohókat a német és latin nyelvű okiratokban majdnem mindig hámor (Hammer, malleatura) néven emiitik, vagyis a már elkészült vasnak a mechanikus alakítására utaló elnevezéssel, még ha ilyen alkalmatosság esetleg nem is volt ott [7J. Felmerül persze a kérdés, hogy hát vajon Jósvafőn is csak az elsősorban fontos fújtatáshoz használták-e a vízi erőt (a salakok alább részletezendő vizsgálata az erőteljes fújtatóeffektust bizonyítja) és voltaképpeni mechanikai alakító hámor ott nem is volt. Erre a kér-