Ifj. Noszky Jenő: Salgótarján és barnaszén-bányászata, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra (Rudabánya, 2007)

A salgótarjáni barnaszénbányászat jelentősége

is. Majdnem 100 000-nél több ember tartozik a közvetlen fogyasztók közé, ami hatástalanul nem maradhatott. Mindezt a szén hozta létre. A szegény országrészt gazdaggá, s bizonyos mértékig boldoggá és megelégedetté tette, ami a lakosság sűrűsödésével járt együtt. De fenyeget a pusztulás réme is. Mi lesz, ha a szén elfogy, mint ahogy megtörtént már másutt is? A kérdés fenyegetően mered felénk, hiszen a szorosan vett szén vidéken ma már elfogyott a szén tömeg fele, mégpedig a jobbik fele, a könnyebben elérhető része. Az egykori centrumtól távol kerül a termelés színtere, a külsőbb, gyengébb minőségű, mélyebben fekvő területek felé, s az élet lassabb üteművé válik ott, ahol egykor pezsgő munka folyt. A széntömeg maradék fele pedig az emelkedő tendenciát mutató fogyasztás, meg a technikai fejlődést követő könnyebb és fokozottabb termelés miatt nem fog annyi ideig tartani, tehát 70 esztendeig, hanem csak a feléig, ha ugyan addig is eltarthat. Aztán, legalábbis iparilag, a vidék nemigen remélhet fejlődést, inkább csak hanyatlást, visszasüllyedést.