Ifj. Noszky Jenő: Salgótarján és barnaszén-bányászata, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra (Rudabánya, 2007)

Néprajzi viszonyok

Néprajzi viszonyok Vidékünk már az ősidőktől fogva lakott, sőt, nevezetes kultúrvidék volt, amint ezt a Nógrád megye monográfiájában (13. pp. 321-343.) és Dornyay kis munkájában (26.) közöltek mutatják. A csiszoltkő-korszaktól kezdve (sőt, valószínűleg már régebbről is), a réz-, a bronzkorszakok, továbbá a vaskorszak (hallstatti kultúra, La Tene-kultúra) nyomait nem is egy helyen megtalálták a környéken. Megvannak továbbá a népvándorlás és honfoglalás emlékei is. A palóc köztudat első települőnek tartja magát és büszkén emlegeti a jó „palóc királyt", Aba Sámuelt, aki idegen, olasz, német ármányok ellen harcolva halt hősi halált a harcmezőn a nemzeti ügy védelmében. A salgótarjáni szénvidék java része a nógrádi palócság területére esik. így tehát azt kellene várni, hogy már csak az ősi és tömeghatás okából is ez nyomta rá bélyegét az itteni viszonyokra. Ezt bizonyos kismértékben nem is lehet tagadni. De a lényeget tekintve itt mégis sokkal nagyobb, éspedig erősen megváltoztató hatást, befolyást gyakoroltak a jelen néprajzi kialakulásra a bányászat, illetve annak hatása alatt keletkezett gazdasági és kulturális viszonyok, mint az ősi hagyományok, szokások. Mert ezeket a bányász, még a falusi születésű is, aki tehát még az igazi palóc levegőt szívta magába, aránylag igen rövid idő alatt leveti és alkalmazkodik az ottani, szerinte urasabb, vagyis városiasabb szokásokhoz. Annál is inkább, mert a fenti, valljuk meg, nem mindig erősen előnyös hatások elég nagy mértékben behatoltak már a bányavidék és közvetlen környezetének falvaiba is, ahonnan a munkások zöme, jó 60%, bejár a bányákba, illetve a városba. Legfeljebb a nyelvük, illetve nyelvjárásuk volt hódító erő. Ez olvasztotta be magába többé-kevésbé a bányászat miatt mindenfelől odaözönlő hazai és idegen (cseh, morva, krajnai, stájer) elemeket, német és szláv anyanyelvűeket, illetve utódaikat. Mert ezek