Ifj. Noszky Jenő: Salgótarján és barnaszén-bányászata, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra (Rudabánya, 2007)

Bányászati viszonyok - A salgótarjáni barnaszénbányászat története

vállalatokat igyekeztek támogatni elsősorban, s díjszabás-politikájukkal a többieket letörni. Az első évek küzdelmes volta mellett kitartó munkával sikerült az esztendőket nyereséggel zárni. Majd lassan tartaléktőkét gyűjtenek és új területek szénjogát szerzik meg. Izmosodott a társaság, s szénterületeit kikerekítette. 1888-ban az Etesi Szénbánya Rt. jogaival, 1896-ban a kisterenyei uradalom szénjogaival gyarapodott. Sőt, még a Zsil-völgy egy részének szénbirtokait is megszerezte 1894-ben. Megszerezte továbbá az esztergomi szénvidék bányáinak is a vezetését, sőt, közvetlenül a háború előtt Handlovára is kiterjesztette szénjogait, s így a nyitrabányai szénbányászat megindítója lett. Az utóbbit, mint a zsil-völgyit is, az elszakítás folytán elcsatolták tőle és az idegen megszállók nacionalizálták, illetve erőszakosan saját embereik befolyása alá vették. A háború után pedig a Salgótarján közvetlen környékén bányászkodó szomszédos Eszakmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt.-t is a maga érdekképviseleti körébe vonta. Racionalizálást hajtott végre, központi nagy üzemet rendezett be. Erre kényszerítette az erős bel- és külföldi verseny is. Az S. K. B. Rt. Papp Károly összehasonlítása szerint saját nógrádi területein 1910-ig 27 000 000 tonna szenet termelt ki. Az Eszakmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. a salgótarjáni szénterület délkeleti részén (Nemti, Mizserfa) és Salgótarján mellett, Baglyas, Karancsalja, Lapujtő területén dolgozott. 1870-ben alakult mint a Minich, Hoffmann, Jaulusz cég alapítása. 1881-ben lett rendes, szabályos részvénytársasággá. Közép nagyüzem volt, 1925-ben olvadt be az S. K. B. Rt.-be. Termelése 1910-ig 8 700 000 tonna volt. A háború után egyesült nagyüzemen kívül egy pár kisebb, közép- és kisüzem is volt, illetve van a területen. így a RimamuránySalgótarjáni Vasmű Rt.-nek vannak salgótarjáni vasgyári üzemét energiával ellátó bányái, a salgói tárók a Medves-plató alatt. Ez az 1867 óta dolgozó bánya csupán a vasmű gépei és munkásai számára termel. 1910-ig kitermelt szénmennyisége 3 900 000 tonna. A többi kis bánya azonban együttvéve sem termelt 1910-ig félmillió tonnát. Ezek voltak: Mátranovákon a Solymosy Jenő-, Homokterenyén a Horváth Bertalan-, Andrásfalván a Hirschler-,