Ifj. Noszky Jenő: Salgótarján és barnaszén-bányászata, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra (Rudabánya, 2007)

Bányászati viszonyok - A salgótarjáni barnaszénbányászat története

Bányászati viszonyok A salgótarjáni barnaszénbányászat története A salgótarjáni szénbányászat történetére vonatkozólag adatokat és feljegyzéseket már jóval régebbi korból közöltek egyes folyóiratokban, sőt, önálló munkákban is a múlt század vége felé. így különösen Szabó József, Hantken Miksa, Andreics János (5., 6., 9.). Az újabb időkben is több munka jelent meg, melyek részletesebben foglalkoztak a területünkön történő bányászattal, így Gerő Nándoré (12.) és Papp Károlyé (16.). Ezek a munkák a háborúig terjedő időszak viszonyaival foglalkoznak, míg a háború alatti és háború utáni időkre és a jelenre is vonatkozólag a Bányászati és Kohászati Lapokban találunk statisztikai adatokat. Felhasználtam továbbá a mai korra vonatkozólag a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. (S. K. B. Rt.) több tisztviselőjének, főképpen Harmat István ny. ig., Gerő János és néhai Eisele Ottó főmérnök uraknak szíves szóbeli közléseit, azonkívül 1930 szeptemberében Bauer Géza bányamérnök úr vezetésével 10 napon át volt alkalmam az ottani viszonyokat speciálisan tanulmányozni, A széntelepeket már Beudant is ismerte és ábrázolta (1.). A salgótarjáni szénbányászat, mint ahogy azt Andreics (9.) és Gerő (12.) írják, egészen tisztes múltra tekinthet vissza, hiszen a széntelepeket már a XIX. század elején ismerték. A középső és keleti területek magasan fekvő, vastag telepeinek a kibúvásait a víz gyakran feltárja, a szenet kimossa. Az így kimosott széndarabokat alkalmilag fel is használták, de rendszeres bányászkodás még nem folyhatott, amit az irodalmi adatok hiányai is bizonyítanak. Csak a XIX. század negyvenes éveinek vége felé indul meg az igazi fejtés, mikor egy kis rendszeres bányaművet létesített Moosbrugger Hyeronynus (Wéber Alajos mérnökkel társulva) Zagyván és Inászó-pusztán a br. Prónay Alberttől bérelt területen. Az úgy-