Ifj. Noszky Jenő: Salgótarján és barnaszén-bányászata, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra (Rudabánya, 2007)

Természeti viszonyok - Geomorfológiai viszonyok

A nagyobb völgyek itt már nem juvenilisek, hanem érettek, sőt, elaggott szakasz is akad közöttük helyenként. Sok helyen a völgy­fenéken új bevágódás keletkezik a megújuló eróziós hatás követ­keztében. A kisebb oldal völgyek zöme ma is erősen felső szakasz jellegű, romboló torrens-számba jövő, vadvizes árkok csupán, amelyekben ha valamiképpen a védőtakarójuk megszakad, erős rombolást visz véghez a víz. Egy-egy nyáron egyesek több méterrel is továbbviszik vízvá­lasztójukat a hátráló erózió következtében. Ezeknek azután akác­ültetéssel igyekezett az ember gátat vetni, s ezért is számtalan ilyen zöld szalag vonul végig ott, ahol pár évtizeddel előbb csupa kopasz vízmosások voltak még. Az itt szereplő pár kis bazaltkráter és résvulkáni kitöltés több­nyire elrejtett és vékonyságánál fogva nem is jön számításba, ki­véve a Baglyaskővár-hegyet a Károly-akna mellett. Itt a nagy slírlezökkenés közepéből a katlanszerű eróziós völgyteknőkben a víz bontotta ki az érdekes kis vulkáni kürtőt. A szénvidék formái­ban ezután speciális jellegként sok helyen feltűnnek a méreteire nézve is sokszor feltűnő kultúralluviális bányahány ók által alkotott dombformák a hegyoldalakon, illetve a völgyek fenekén. 2. A keleti és északkeleti területen azután a bazaltvulkánosság erősebb volta szabja meg a formák fő jellegét, legalábbis ott, ahol még le nem pusztította az erózió. Eredetileg ti., mint a nyomok is mutatják, az egész területet sok száz négyzetkilométeren egységes, összefüggő bazalttelep borította. Ebbe vágódtak bele azután a nagy, erőteljesen kifejlett eróziós völgyek. Ezek azután különleges suvadások révén igen intenzíven tarolták le az aránylag vékony, 30^4-0, maximálisan 60 méteres takarót, úgyhogy ma már ebből a két nagyobbikon, ti. a medvesin és fülekkorlátin kívül, amelyek elérik a 40 négyzetkilométer területet, a többiek, a Monossza, a Pogányvár, az ajnácskőiek, balogfalviak, terbelédiek stb. alig egy­pár négyzetkilométer terjedelműek. Több részük lepusztult, elhor­dódott már. A bazaltplatók tehát alul lankásabban emelkedő, de az eróziós bevágódások által nagyon összevagdalt oligocén-miocén homok­kő- és agyagrétegeken emelkedő takarómaradékok. A bazaltperem

Next

/
Oldalképek
Tartalom