Hadobás Sándor szerk.: Szénbányászat Izsófalván (Izsófalva, 2006)

A szénbányászat krónikája

1881-ben Kis-Varga István részére adományozott a bányakapitányság kettős bányamérték nagyságú (Rudolf védnevű) bányatelket, amely a Mák-patak völgyében, korábbi nevén a Kazinczivölgyben feküdt. Ezeken a bányatelkeken indult meg tehát az 1870-es évek elején a disznóshorváti szénbányászat. Az; első adományozást megelőző bányajárás jegyzőkönyve szerint az Óremény bányetelken ekkor már létezett kutatótáró. A jelentés szerint „a lejárás az egész művelésben igen jó, a szállítás a bányától közönséges járón, targoncákkal történik, a víz kihúzása részint a targoncákon a hágó vajasokon kifelé, részint pedig szivattyúval a deszka-csatornákig eszközöltetik, amelyeken aztán a tárna száján kifolyik." A tárna mellett még két másik tárót is hajtottak. Ezek össztermelése 1876ban 3000 tonna körül alakult. Mattyasovszky a következőket írja 1882-ben erről a bányáról: „...a rudabányai völgy bal lejtőjén fekszik. Itt három messze leágazó tárna van hajtva. De jelenleg csak egy van működés alatt, ti. a középső, mert az egyik - a falu közelében levő — többszöri beomlás folytán járhatatlan, a harmadik pedig mélyebbre hajtatott... Az összes aknák - a torkolat kivételével - ácsolat nélkül valók és elegendő biztonságot nyújtanak. " Az utoljára említett Rudolf védnevű bányatelken még az adományozást megelőző időben Kis-Varga István mélyített egy 22 méteres aknát, amely elsősorban a kutatás célját szolgálta. Még 1881-ben bérbe adta azonban a területet Kantner Ede vállalkozónak, aki valamivel több, mint 3000 tonna szén eladására kért ekkor engedélyt. 1883-ban tárgyalásokat kezdett disznóshorváti szénjogainak eladásáról Andrássy Manó betléri vasgyárossal. E szénjogok értékét akkor 16.000 forintra becsülték. Úgy tűnik azonban, hogy a megállapodás csak később kapott jelentőséget. 1884-ben bányabiztosi jelentés beszél a művelés elhanyagolásáról ebben a bányában. Az 1887-es adatok szerint az évi termelés ekkor 1800 tonna körül volt és 1.25 km hosszú lóvontatású vasúttal szállították el innen a szenet. További sorsa nem ismeretes, egészen 1910ig, amikor is a Rima korábbi szerződés alapján birtokba vette. A közbirtokossági területeken fekvő bányatelkeken az 1880-as évektől egymás után nyíltak meg a kis bányák, amelyek legtöbb-