Hadobás Sándor szerk.: Szénbányászat Izsófalván (Izsófalva, 2006)

Disznóshorvát - Izsófalva

DISZNÓSHORVÁT - IZSÓFALVA Izsófalva... Aki először hallja ezt a helységnevet, érzi, hogy nem természetes úton keletkezett. Igaza van: a történelmi Borsod megyében, a mai Kazincbarcikától 8 km-re északra fekvő települést eredetileg Disznóshorvátnak hívták, amit a múlt század közepén, 1950-ben változtattak Izsófalvára a község jeles szülöttének, Izsó Miklós szobrászművésznek a tiszteletére. így ha most valahol szóba kerül a falu, önkéntelenül felidéződik a nagy alkotó személye, korszakalkotó munkássága is - természetesen csak azokban, akik ismerik, tudnak róla... Disznóshorvát - Izsófalva Árpád-kori település, keletkezése a 13. század elejére tehető. A középkori források meglehetősen keveset mondanak róla, nyilván azért, mert szerény helyet foglalt el a vidék életében. Nem voltak nevezetes és gazdag birtokosai, nem épült itt vár, kastély, de még kúria sem, határában nem dúltak heves csaták. Régészeti leleteknek, műemlékeknek is híján van. Legrégibb épülete az 1860-as években emelt református templom, amely a lebontott korábbi egyház helyén áll. „Csupán" azzal büszkélkedhet, hogy születése, illetve itt-tartózkodása révén szoros szálak fűzték ide a 19 században a magyar kultúra néhány kiemelkedő alakját Lakói, dacolva a török sanyargatással, járványokkal, természeti csapásokkal és más megpróbáltatásokkal, a 19. század végéig földműveléssel és állattartással biztosították megélhetésüket. Akkor kezdődött új korszak a község történetében, amikor nagykiterjedésű határában több helyen is szenet tártak fel, és egymás után nyíltak itt a bányák. Disznóshorvát földjén két új, korszerű bányatelep jött létre, Ormospuszta (1953-tól Ormosbánya) és Rudolftelep. Sorra emelték az üzemi és közösségi épületeket, a betelepülő munkáscsaládok részére pedig a lakóházakat. A népesség néhány évtized alatt a korábbinak a többszörösére duzzadt. A bányá-