Hadobás Sándor szerk.: Szénbányászat Izsófalván (Izsófalva, 2006)

A szénbányászat krónikája

nagy léptekkel viszi előre az egyesület fejlődését, s a jól vezetett s fegyelmezett leventecsapat minden nyilvános szereplésénél feltűnést kelt és elismerést arat. A bányatelep munkáslakossága ismételten tanújelét adta a szeretetének és érdeklődésének, mellyel a Levente Ifjak foglalkoztatása és az egyesületben való tömörülése, nemkülönben szereplése iránt viseltetik - ami mindenestre kiemelendő körülmény, hogy egy egyesület vezetősége a munkások között népszerűvé tudta tenni a nagy nemzeti gondolat letéteményesét, t. i. a levente intézményt. Az iskolán kívüli nevelésnek, mely munkában a tanítókon kívül az üzemvezető és ennek ösztökélése folytán a bányaüzem tisztviselői kivétel nélkül részt vesznek, folyománya az az általános művelődési vágy, a mely főleg a forradalmi idők lezajlása után felülkerekedett -sa mely kifejezésre jut abban, hogy a bányatelepnek van belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályok alapján működő „Munkás Olvasóköre" 800 kötetes könyvtárral, dalárdája, zenekara és műkedvelő gárdája, melyek nagyon sikerült rendezésű műkedvelői előadásokkal szórakoztatják a közönséget s már hivatott bírálók is elismerésüket fejezték ki a finomult ízlés fölött s utóbbi években úgy a dalárda, mint a zenekar, valamint az olvasókör tagjai, mint egyes szereplők, kiveszik a részüket a hazafias ünnepek rendezéséből. A munkásság vasárnap és ünnepnapi szórakozására szolgál a Kultúr mozgó, melyben főleg nevelő, amellett szórakoztató darabok kerülnek előadásra. " 1933-ban helyezték üzembe a két évvel korábban leégett faszerkezetű osztályozó-rakodó helyett épült korszerű vasszerkezetű rakodót, amelyre két oldalt befutó sodronypályával szállították a szenet. A termelés a második világháború végéig dinamikusan fejlődött. Közben a lakóházak mellett iskola, orvosi rendelő, kultúrház, élelemtár, vendéglő stb. is létesült, így Ormospuszta különálló, nagy kiterjedésű lakóteleppé alakult. Az államosításkor az idegen érdekeltségű Zsófia-bánya nem került állami tulajdonba, és 1947-ben bezárták. A bányatelep Disznóshorvát felé eső szélén levő István-aknát is megszüntették. Tovább termelt a Barátvölgyi Kőszénbánya Kft. 1936-ban mélyített