Hadobás Sándor szerk.: Szénbányászat Izsófalván (Izsófalva, 2006)

Disznóshorvát - Izsófalva - Izsó Miklós

apja, Istók László, Nagy Béla és mások) játszották a kezdeményező szerepet, majd a bányák értelmisége is csatlakozott hozzájuk. A hatvanas évektől egyre szélesebb kör kapcsolódott be a kulturális mozgalmakba, és az 1950-ben épített művelődési házban ma is minden korosztály megtalálja a maga számára leghasznosabb elfoglaltságokat és programokat. Izsó Miklós. A község híres szülötte azzal írta be nevét hazánk művelődéstörténetébe, hogy megteremtette és európai rangra emelte a magyar nemzeti szobrászatot. Ezért méltán emlegethetjük együtt 19. századi kultúránk legnagyobb] ai val, Petőfivel, Aranynyal, Munkácsyval, Erkellel és másokkal. 1831. szeptember 9-én született Disznós horváton, a mai Izsófalván. Életrajzírói szerint szülei nem sokkal korábban kerültek ide, mivel apja vándor kékfestőmester volt, ezért mintegy véletlen, hogy éppen e helyen látta meg a napvilágot a későbbi nagy művész. A valóság ezzel szemben az - amint a helyi református egyház szerencsére fennmaradt korabeli anyakönyveiből megállapítható -, hogy a család több nemzedék óta a faluban élt, és anyai ágon tősgyökeres disznóshorváti volt. Dédszülei 1758-ban itt kötöttek házasságot: dédapja, Itso (ez az eredeti családnevük, a helyi iratok mindig következetesen így említik őket, legfeljebb az írásmód eltérő: Itsó. Icso, leső) István, aki ismeretlen helyről származott, feltehetően Gömör vagy Torna megyéből, dédanyja az idevaló Vizes Borbála. Nagyszülei: ifjú Itso István és Farkas Sára. Édesapja, Itso József 1794-ben Disznóshorváton született, feltehetően Gömörben kékfestőmesterséget tanult. Itt ismerkedett meg feleségével, a Zsip községből származó Szathmári Eszterrel, egy híres tanítócsalád sarjával. 1824-ben Disznóshorváton kötöttek házasságot. Csak hét évvel később született meg első gyermekük, Miklós, akiből küzdelmes gyermek- és ifjúkort követően híres ember, szobrászművész lett. Izsó Miklós a disznóshorváti református elemi iskolában kezdte meg tanulmányait 6 éves korában, 1837-ben. 1840-ben a sárospataki kollégiumba került. (Itt és ekkor lett belőle Izsó Miklós, valószínűleg úgy, hogy az anyakönyvbe történő beíráskor a nevét „elhallották": az idegenül, szlávosan csengő Icsó helyett a Felvidéken