Hadobás Sándor szerk.: Szénbányászat Izsófalván (Izsófalva, 2006)

Disznóshorvát - Izsófalva - Helytörténeti vázlat

ismeretlen tényt és adatot hoztak nyilvánosságra a Borsodi-dombság élővilágáról. (Lásd az irodalomjegyzéket!) Egyéb természeti tényezők tekintetében a község nem tér el a térség átlagától. Az éves csapadékmennyiség rendszerint 650 mm körül mozog, de eloszlása nagyon egyenetlen. A legtöbb eső általában május-júniusban és novemberben hull. Vannak kimondottan aszályos periódusok, amelyeket bőséges égi áldást hozó esztendők követnek (az utóbbi különösen az 1990-es évek második felére voltjellemző). A nyár meleg és viszonylag száraz, az utóbbi években nem volt ritka a 35 °C fokos csúcshőmérséklet sem. A tél mérsékelten hideg (-20 °C alatti értékeket csak kevés alkalommal mérnek), és egyre kevésbé havas. A napsütéses órák száma valamivel kevesebb, mint az Alföldön, de jóval több, mint a csapadékosabb Dunántúlon. Mivel Izsófalva a szlovákiai hegyek szélárnyékában fekszik, itt általában még akkor sem fokozódik viharossá a légáramlás, ha az ország más részein orkán tombol. A 60-70 km-es széllökések már rendkívülinek számítanak, a 90-100 km-t pedig legfeljebb csak az erős nyári zivatarokat kísérő szélrohamok érhetik el helyenként, olykor kisebb-nagyobb károkat okozva. A legerősebbek a nyugati és az északnyugati szelek, mert ebben az irányban a Sajó és a Szuha völgyén keresztül viszonylag nyitott a vidék. Helytörténeti vázlat. Disznóshorvát első okleveles említése 1283-ból ismeretes Hurva (Horvát) alakban, amiből arra következtetnek a kutatók, hogy alapítói és első lakói horvát nemzetiségű telepesek voltak. Az itt élők foglalkozását királyi agarászokként említik a források az 1300-as évek kezdetén. Első templomát a 15. században építette fel a falu, amely igen korán, egyes adatok szerint már 1546-ban áttért a református hitre. A törökdúlás alatt többször elpusztult. A 17. századtól a református egyház iskolát is fenntartott. A Rákóczi-szabadságharcban több helyi lakos vett részt a fejedelem katonájaként. Közülük név szerint ismert Nyárády András kuruc ezereskapitány, Bercsényi egyik legjobb alvezére. Az 1700-as évek elején a Felvidékről betelepített családokkal pótolták az előző évtizedek háborús viszonyai miatt erősen megfo-