Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

III. A felső-magyarországi bányavidékre vonatkozó források

1497. - II. Ulászló utasítja a jaszói káptalant, hogy a Keczer családot vezesse be „ Veres Vagas " (Vörösvágás, Sáros vármegye)

76 birtokába. Wenzel 1880. 399-400. 1500. - II. Ulászló a hét felső-magyarországi bányavárost összes korábbi szabadalmaiban megerősíti, és többek között arról is rendelkezik, hogy a bányaműveléshez szükséges fát a környező erdőkben - bárki birtokában is álljanak azok - szabadon vághatják és hordhatják. Az oklevelet 1504-ben és 1507-ben újra megerősíti. MEOI. kötet 30., MBÉT I. kötet 80. 1504. október 31. - Tharcza-i Miklós összes várnagyainak, alvárnagyainak, tisztjeinek és jobbágyainak tudtul adja, hogy „Zwyne-i Máté és Plonycar Tamás eperjesi polgároknak" engedélyt adott arra, hogy Sáros megyei birtokaikon bányát műveljenek. MOL 2001. DL 70342. 1514. - A felső-magyarországi bányakamara számadása bevételeiről és kiadásairól. MOL 200

LDL 26365. 2. A hét felső-magyarországi bányavárosra vonatkozó források 2.1. Gölnicbánya (Göllnitz - Szepes vármegye) 1255. - IV. Béla a jászói prépost kérésére kiváltságlevélben szabályozza a „Gilnich"-\ bányászatot. FCD IV. kötet, 2. rész 299-303. 1276. - TV. László megerősíti a gölnicbányai polgárok (ciuibus de Gölniczbanya) kiváltságlevelét. FCD V. kötet, 2. rész 345-347. A település később nemesopál-bányászata révén vált országos hírűvé. 95