Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

II. Az alsó-magyarországi bányavidékre vonatkozó források

1497. - Rösel Erasmus kamaragróf Lütz Jánosnak adományozza a hodrusi Gallander vagy Miklós altárnát 6 kutatással („an dem Galander in der Hodritz unten an dem Fach auzufangen"). SBT I. kötet 312. 1499. január 18. - Thurzó János levele Selmecbánya városához, melyben értesíti, hogy a kamaragrófságot távollétében „Sewfrid"re bízza. MOL 2001. DL 46472. 1499. - Egy Selmecbányái levéltári forrás említést tesz az Óvár környéki Viberhübl melletti altárnáról (Erbstolle bey Viberhübl). Szlamka 170. 1504. május 4. - Anna királynő beleegyezését adja, hogy Selmecbánya városa, Thurzó János kamarás egyetértésével - „az aranyat és ezüstöt szétválasztóknak, illetve a bányászoknak és bányaművelőknek az ezüst égetése és a benne levő arany vizsgálata körüli ellentétei miatf - választott kémlészt (probator) állítson, aki „az ezüst mennyiségét 15 latban tűzzel, az aranyat benne aqua fortis

69szal megvizsgálja"'. Az oklevél felruházza a várost arra, hogy a kémlészt maga választhatja. A városnak ezt a szabadalmát II. Lajos király is megerősíti 1520. augusztus 17-én, de a bányavárosok birtokosává váló Mária királynő már 1522-ben megvonja a várostól ezt a jogot, és királyi probátor alkalmazását rendeli el, majd 1523. július 5-én arról intézkedik, hogy Selmecen az aranyat és az ezüstöt csak Rumi János királyi kémlész próbálhatja. MOL 2001. DL 107154., ABT I. kötet 90., 105-106. és 108-109. 1504. november 2. - A selmeci fő völgyben, a „Schuchmarkt"hoz tartozó régi beomlott altárnát a Glanzenberg egy részét művelő „Grundschacht" bányatársulatnak adományozzák. ABT I. kötet 89., Szlamka 170. 69 Választóvíz, amely vitriol vagy timsó, illetve salétrom vizes oldatából állt.