Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

II. Az alsó-magyarországi bányavidékre vonatkozó források

1267. - IV. Béla király Arnoldus Selmecbányái falunagynak és örököseinek földbirtokot adományoz: „Arnoldus Bana-i falunagy a jelenlétünk elé járulván, alázatosan könyörgött hozzánk, hogy királyi jóakaratunkból méltóztassunk őt részeltetni honti várunknak valamely földjében, amelynek Dr as a neve". 1287-ben az oklevelet ÍV. László átírja. Szentpétery II. kötet 1556. sz., KBM. 1286. - ÍV. László királynak Pál mester veszprémi prépost számára Németi és Thóti helységekre vonatkozó adománylevele megemlíti a Selmecbányái ezüstbányákat (in Zebnech Bana, uel argenti fodinam). ÁUO IX. kötet 440-442. 1327. - I. Károly Rykolf fia Kakas mestert állítja a bányaigazgatás élére Selmecbányán (in offícioque Iudicatus Montanomm in Schemniczbany a). FCD VIII. kötet, 3. rész 238-240. 1343. május 12. - I. Lajos király megerősíti Selmecbánya város összes privilégiumait. Az oklevélről Lőrinc tárnokmester 1344. október 21-én tartalmi átiratot készít. MOL 2001. DL 3661. 1378. - Selmecbánya bírájának feljegyzési könyvében

68 Szent Péter Pál napján tett bejegyzés szerint azon vágatot, melyet Mertei és Zopf társaikkal együtt a „Prautschacht"-ban hajtottak ki, légben és vízben nem szabad akadályozni, és ha újabb télért találnának, ugyanazon nyilammal ott és azok mindegyike 3 lehen-t kapjon. A következő bejegyzés szerint Jacush és Pawel kamaragróf, egész tanácsuk tudtával Henzel Jakabnak, Pfeffel Jánosnak és társaiknak a hodrusi lapos puten (flachen puten in Hodratz) akna mindkét oldalán két lehen-t adományoznak, mindazzal együtt, amire bányájuknak szüksége van, a mélységben pedig mindaddig jogosultságot adnak a bányaművelésre, ameddig a bányát szárazon Notationes judiciariae 1364-1426.