Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

II. Az alsó-magyarországi bányavidékre vonatkozó források

1382. - I. Lajos Johelinus körmöci kamaragróf kérelmére két adománylevelet is kiad a körmöcbányai ispotályra vonatkozóan. FCD IX. kötet, 5. rész 588-589. és 6. rész 273-274. 1385. - A körmöcbányai városi altatna

50 adományozási okmánya, amely rögzíti, hogy az altárna a környezetében található régi, felhagyott bányák területét elfoglalhatja, ha az azokban felgyűlt vizet lecsapolja. A kihajtás és fenntartás költségeit a város viselte. Wenzel 1880. 272-273., ABT 27-28. 1385. - Erzsébet királyné oklevele Körmöcbánya városának. FCD X. kötet, 1. rész 215-216. 1390. - Okirat a Saskői uradalom és Körmöcbánya közötti vitás ügyről. Wenzel 1880. 47. 1393. - Zsigmond király oklevelei Körmöcbánya városához (Urburariorum et montanorum nostrorum de Kremniczia). FCD X. kötet, 2. rész 102-103. és 3. rész 129-130. 1400. május 9. - Zsigmond király, majd 1409. október 4-én a garamszentbenedeki konvent is oltalomlevelet állít ki Körmöcbánya város polgárai részére. KK 22.183/1. és k. 1412. - Zsigmond király Körmöcbánya városának adott rendeletében szabályozza a pénzverő arany- és ezüstprobátorának (kémlészének

51

) jogállását, aki a bányamesterhez hasonlóan sem a kamaragróf, sem a városi tanács alárendeltségébe nem tartozott, de ekkor még nem volt kincstári tisztviselő sem. Krizskó 15-16., ABT I. kötet 36. Utóbb ezt nevezték felső-altárnának. 51 A kémlész feladatát képezte, hogy mintát vegyen az ércből, és próbaolvasztást végezzen, illetve arra rendszeresített kémlelőtűk segítségével meghatározza annak minőségét és nemesfém-tartalmát.