Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

I. A montanisztika magyarországi történetének általános forrásai

kumentum jól szemlélteti a középkori Magyar Királyság aranytermelésének mértékét és jelentőségét. ÁUO V. kötet 262-263., Paulinyi 1972. 201. 1308. - Egy ismeretlen, valószinűleg francia származású dominikánus szerzetes a következőképpen számol be Magyarországról: „Földje... rendkívül gazdag... aranyban és ezüstben;... az erdélyi területeken óriásiak a sóhegyek, és ezekből úgy vájják a sót, mint a követ, és elszállítják az egész országba és az összes környező országokba. " Blazovich 134. 1315. augusztus. - I. Károly Nekcsei Dömötört nevezi ki tárnokmesterré és megbízza az új gazdaságpolitika irányításával. Tisztségét 1338-ban bekövetkezett haláláig viseli. A tárnokmester a pénzügyek legfőbb irányítója, aki kézben tartja a pénzügyigazgatás minden szálát, és az államháztartást nem csak irányítja, hanem a pénzügyi alkalmazottak felett bírói hatóságot is gyakorol. 1340től a tárnokmestert gazdasági-pénzügyi kérdésekben a kincstárnok helyettesíti. Benda I. kötet 194., Ember 30. 1318. augusztus 30. -1. Károly szabályozza a magyar kereskedők Velencével folytatott kereskedelmét. Benda I. kötet 195. 1323. január 6. - I. Károly Temesvárott kelt, és az erdélyi káptalanhoz intézett rendelete szerint az országos rendek kérésére a királyság korábbi állapotának helyreállítása érdekében új, jó és állandó, az ország egész területén forgalomba hozandó ezüstpénzt veret, és az ország pénzverő-kamaráit, melyeket Heys comes, Gurhes László, Imre, Peuldre Péter és Josreh kamaraispánoknak bérbeadott, kötelezi az új pénz verésére. A király elrendeli az új dénárok forgalomba hozatalát, és intézkedik a pénzváltási kötelezettség vény előállításához szükséges mennyiségű rezet. A későbbi aranyforintok veréséhez pedig a cementező-mü eleve 23 karát és 9 grén finomságú öntvényt állított elő. (A Pallas Nagy Lexikona, Paulinyi 1936. 69.)