Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (Rudabánya, 2006)

V. Az erdélyi bányavidékekre vonatkozó források

1487. Julius 12. - Tarczai Máté, az erdélyi sókamarák ispánja a király parancsa értelmében felszólítja Brassó város tanácsát, hogy tiltsa meg a város lakosainak a székely só bevitelét és árusítását, helyette elegendő királyi sót fog a városba vitetni. SZOIII. kötet 112. 1509. március 25. - II. Ulászló Szeben város polgármesteréhez, bírájához és esküdt polgáraihoz intézett levelében meghagyja, hogy „azokat a bányákat (montanas et fodinas), amelyek eddig Hwzar János kezén voltak, de amelyek az ő ítéletlevelük szerint annak adósságai folytán Czobor Imrének, az ő familiárisának a kezére jutottak, a jog és igazságszolgáltatás révén hagyják meg a nevezett Czobor Imre kezén". MOL 2001. DL 21907. 1525. - A szebeni kamaraispán aranymosásra jogosító engedélye Karánsebes (Hunyad vármegye) városának. Wenzel 1880. 433-434. 1525. - Offenbánya, Kőrösbánya, Zalatna és Abrudbánya bíráinak a „rendes szokás szerint" Abrudbányán tartott ülésen aranymosási ügyben hozott közös ítéletlevele, amely az erdélyi bányavárosok jogközösségéről tanúskodik. Erdélyi 93-95., Wenzel 1880. 122-123. és 127-128., MBÉT I. kötet 120. 2. Erdély egyes vidékeire vonatkozó források 2.1. Abrudbánya (Alsó-Fehér vármegye) 1271. - Abrudbánya (terram Abruth) első okleveles említése Máté erdélyi vajda bizonyságlevelében, mely szerint azt V. István az erdélyi káptalannak adományozta. Az adomány le vei et 1318-ban I. Károly, majd 1491-ben II. Ulászló is megerősíti. FCD V. kötet, 1. rész 169-170., Bánya 95.