Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Miskolci Egyetem történeti fejlődésének vázlata (1735-1998)

Az egyetem 1969-ben, illetve 1970-ben két főiskolai karral, a dunaújvárosi Kohó- és Fémipari Főiskolával, illetve a kazincbarcikai Vegyipari Automatizálási Főiskolával bővült, majd - a kor igényeit követve - 1981-ben az állam- és jogtudományi karon, 1987-ben pedig a közgazdasági intézetben is megindult az oktatás, amelyeket 1992-ben a bölcsészeti intézet megalakulása követett. (E két utóbbi 1990-ben, ill. 1997-ben vált karrá.) 1997-ben zeneművészeti, 1998-ban egészségügyi intézettel bővült az egyetem. 1990-ben az egyetem elnevezése is megváltozott: Miskolci Egyetem-re. Az egyetem professzorai közül a miskolci korszakban lettek az MTA tagjai: Geleji Sándor, Tarján Gusztáv, Kántás Károly, Miltner Tivadar, Kónya Albert, Zambó János, Hazay István, Martos Ferenc, Nagy Elemér, Czibere Tibor, Simon Sándor, Kovács Ferenc, Páczeit István, Terplán Zénó, Kozák Imre. Az egyetemnek 1998. szeptemberében mintegy 850 oktatója és 15 ezer (közel 10 ezer nappali) hallgatója van. A tanszékek száma eléri a 100-at. A MISKOLCI EGYETEM LEVÉLTÁRÁNAK TÖRTÉNETE A Művelődésügyi Minisztérium államtitkára 1982. május 26-i levelében értesítette az egyetem rektorát, hogy korábbi felterjesztései alapján hozzájárul az egyetemi levéltár 1982. július 1-jei hatállyal való megalapításához. A levéltár illetékességi köre az egyetem és jogelőd szerveinek történeti értékű irataira terjed ki. Egyúttal tudomásul veszi, hogy a levéltár - mint önálló intézmény - az egyetem központi könyvtárának szervezeti keretén belül működik. A miskolci egyetemi levéltár létrehozásával egyidőben a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen is levéltárt alapítottak. Mindkét levéltár-alapítás eredendő célja az volt, hogy a közös ős, a Selmecbányái bányászati és erdészeti akadémia 19. századi levéltári anyaga, amelyet állami területi levéltárban őriztek, visszakerülhessen a két utód-egyetemhez. A miskolci levéltár-alapítás további indoka volt, hogy az egyetem több mint három évtizedes miskolci működése során keletkezett iratanyag szakszerű kezelése és történeti értékű részének megóvása megoldatlan volt (pl. nem volt központi irattár, nem ellenőrizték az iratképző helyeket stb.). Mint láttuk az egyetem történeti áttekintésében, a selmeci Bergschule, majd Bergakademie 1846-ig az ún. alsó-magyarországi bányakerület igazgatási, igazságszolgáltatási és termelési ügyeit irányító főkamaragrófi hivatal szervezetében működött, nem volt elkülönült iratkezelése. A tanintézetre vonatkozó iratok ma is ott találhatók a selmeci bányászati levéltár megfelelő állományrészeiben. 1846-tól az akadémia önálló szervezeti egységgé lépett elő, s a hivatallal a kapcsot tulajdonképpen már csak a főkamaragróf személye jelentette, aki egyben az akadémiai igazgatói tisztet is betöltötte. A tényleges ügyintéző az egyik megbízott professzor volt, aki az iratokat ellenjegyezte, ritkábban egyedül aláírta. Ez az iratanyag azonban - valamilyen okból - nem került át 1867 után a teljesen önállóvá vált akadémia irattárába. A folyamatosság hiányának egyszerű bizonyítéka, hogy az akadémia irattárában csak magyar nyelvű iratanyag volt, amikor 1918/19ben az ország belseje felé való áttelepülés megkezdődött, elkerülendő a cseh megszállást. Itt azonban súlyos károsodás érte az iktatott iratanyagot: az 1896-97-es évek előtti rész elkallódott, illetve nem mutatható ki Sopronba való megérkezése. Az alapvető dokumentumok - főkönyvek 1840-es évek elejétől, tanácsülési jegyzőkönyvek 1873-tól, államvizsga-, szigorlati jegyzőkönyvek stb. - azonban szerencsére hiánytalanul követték az Alma Matert Sopronba is. (Több visszaemlékezés és feljegyzés arra utal, hogy egy vagon valahol lekapcsolódott, vagy szándékosan lekapcsolták, amelyben lett volna a szóban forgó iratanyag a rektori hivatal értékes bútoraival, s a még értékesebb régi könyvtári állomány jelentős részével. A bútorokról nincs hitelt érdemlő adatunk,