Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
I. A bányászat és a kohászat múltjából - Bányászat az Árpádok korában (896-1301)
Selmecbánya és Besztercebánya körüli egyéb bányahelyeket: Újbánya, Fejérbánya (Bélabánya), Libetbánya, Breznóbánya, Hodrusbánya stb; a Gölnicbánya körüli szepesi bányahelységeket, mint Szomolnok, Lassúpatak, Remete, Svedlér stb., vagy Jászó kisugárzásában: Mecenzéf, Stósz, Ida, Szépbánya, Bányapataka stb. Ezekből a szórványos adatokból is kirajzolódik az a három terület, s azok központjai, ahol az Árpádok korában a tényleges bányászat virágozhatott. (Tényleges bányászatnak tekintem azt a tevékenységet, melynek során kutatás alapján telepített, tervszerűen és szakszerűen létrehozott földalatti bányaművekből kitermelt ércet tudatos előkészítő műveletek után kohósítanak, majd további eljárásokkal megfelelő tisztaságú, ill. összetételű fémet állítanak elő. Ilyen értelemben az aranymosás nem tekinthető bányászatnak. Nem is tekintették annak a középkorban. Látni fogjuk Károly Róbert bányajogi rendelkezéseit: csak a nemesérc kötelező beváltását, monopóliumát vezette be!) Nem nagyságrendi, vagy fontossági sorrendben a területek: Selmecbánya és Besztercebánya (ill. környéke) a Garam vidéken. Mindkét helyen az akkor termelt ércek arany-ezüst-réztartalommal jelenhettek meg. Selmecbányán túlnyomóan ezüsttartalommal, Besztercebánya környékén főként vagy ezüst-, vagy réztartalommal. A kohófémben jelentkező, legfeljebb 5 %-os aranyat - bár technológiailag felkészültek voltak rá, a jelentős költség miatt - nem valószínű, hogy minden esetben kiválasztották. (A bányavidékeken a 13. század folyamán kialakuló hazai üveggyártás, úgy tűnik, egyértelműen a savas aranyválatás ismeretére és használatára utal: Scheidglas - választóvíz tartó.) Erre utal továbbá valamennyi királyi adomány stb. amely csak ezüstben meghatározott bányajövedelmet jelöl meg, aranyban nem. Selmecbányán a Glanzbergen minden bizonnyal már ekkor is bányásztak ólomérceket. Gölnicbányán, a Szepességben az akkor termelt ércek is hasonlóak lehettek a Garam vidékiekhez: túlnyomóan vagy ezüstöt, vagy rezet tartalmaztak. Valószínű, hogy ebben a korban a szepességi réztermelés jelentősebb volt, mint a besztercebányai. írásbeli említés csak a szepességi réztermelésről szól. A Gömör-Szepesi Érchegység déli területén, Rozsnyóbányán ekkor főként ezüstöt, Rimabányán pedig - talán kizárólag - aranyat termeltek. Mindkét bányaváros csekélyebb jelentőségét jelzi eladományozásuk. Radna Észak-Erdélyben elszigetelt, egyedülálló ércelőfordulás, ellentétben az előbbiekkel. Az e korban fejtett érc túlnyomóan ezüstöt, s kismértékben aranyat és ólmot tartalmazhatott. Minden bizonnyal már ekkor is hasznosították a számottevő ólomérc-előfordulásokat is. Megemlíthető még, hogy a Vág felső folyásánál, a liptói részeken - a 14-15. századi termelésből visszakövetkeztetve - főként ezüstöt állíthattak elő. (Németlipcse, Rózsahegy (?) stb.), a bocai völgyben pedig nemcsak mosták az aranyat, hanem bányászkodással ércet is termelhettek. Nincs nyoma, de nem is valószínű, hogy e korban tényleges bányászat folyt volna a későbbi két híres bányavidéken, az Erdélyi Érchegység, valamint a szatmári Avas-Gutin (Nagybánya stb.) területén. A termelt nemesfémek mennyiségét illetően talán még nagyobb a bizonytalanság, hiszen e korból egyetlen egy közvetlen adatunk sincs erre vonatkozóan. Közismert, szak- és tankönyvekben általánosan idézett Hóman Bálint háromnegyed évszázada ismertetett táblázata a hazai és a nemzetközi termelési mennyiségekről: (Hóman 1917,1921). Hasonló korú Kováts Ferenc termelési értéksora is, ő azonban csak az aranyra, s csak a 14. század második negyedétől dolgozta ki (Kováts 1922). 1326-1350:1.500 kg 1351-1375:2.500 kg 1376-1400:3.000 kg 1401-1425: 3.500 kg 1426-1450:4.000 kg 1451-1475:3.500 kg 1476-1500:3.000 kg 1501-1525:2.500 kg 4
