Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Az országos bányajog és bányaigazgatás fejlődési iránya Magyarországon a honfoglalástól az I. világháború végéig

A magyarországi bányaigazgatásban 1848-ig csak az 1790-es évek hoztak változást, a magyar kamarai igazgatás átszervezésével. Az 1790-ben - II. József időleges átszervezése után - visszaállított kamarai igazgatásban a bányaügy közigazgatási és jogi ügyeinek intézését a magyar kamara kapta. A kincstári bányászat szakmai és gazdasági felügyelete, irányítása továbbra is a bécsi bányakamara hatáskörében maradt. Ekkor négy bányaigazgatóság működött Magyarországon: a Selmecbányái, a szomolnoki, a nagybányai és az oravicai. 1848-ban megszűnt a kamarai igazgatás. 1867 után a minisztériumi rendszer keretében a pénzügyminiszter alá került a hazai bányaügy. Legfőbb bányahatóságként - apróbb átszervezésekkel - a pénzügyminisztérium bányászati főosztálya szerepelt. Elsőfokú bányahatóságként bányakapitányságok működtek. Ezek (1907): 1. Besztercebányai, 2. Budapesti, 3. Nagybányai, 4. Oravicai, 5. Szepesiglói, 6. Zalatnai, 7. Zágrábi Bányakapitányság. A kincstári bányászat-kohászat ügyeit bányaigazgatóságok (nagybányai, selmec- és bélabányai), főbánya- és sóhivatalok (aknaszlatinai, marosújvári, tótsóvári, zalatnai), a Magyar Kir. Állami Vasgyárak igazgatósága, a körmöcbányai pénzverőhivatal stb. intézte. Fontosabb források Acsády Ignác: A pozsonyi és szepesi kamarák 1565-1604. Bp. 1894. 308 p. Balkay Béla - Szeöke Imre: Magyar bányajog. 2. bőv. kiad. Bp. é. n. 644 p. Bartha Béla: A magyar bányászati közigazgatás tankönyve. Selmecbánya, 1907.194 p. Eckhart Ferenc: A föbányagrófi hivatal szervezése. = Századok, 1914.197-213. p. Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. 265 p. Győrffy György: István király és műve. Bp. 1977. 668 p. Heckenast Gusztáv: A kora-árpádkori magyar vaskohászat szervezete. = Történelmi Szemle, 1966. 135161. p. Heckenast Gusztáv: Középkori vaskohászatunk levéltári források alapján. = BKL Kohászat, 1978. 97-105. p. Hóman Bálint: Magyar pénztörténet 1000-1325. Bp. 1916.710 p. Hóman Bálint: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Bp. 1921. 306 p. Iványi Béla: A királyi sóbánya kamara szervezete a középkorban. Bp. 1911.47 p. Kérészy Zoltán: Adalékok a magyar kamarai pénzügyigazgatás történetéhez. Bp. 1916. 202 p. Krizskó Pál: A körmöci régi kamara és grófjai. Bp. 1880. 64 p. Magyar állam- és jogtörténet. Szerk. Csizmadia Andor. Bp. 1972. 706 p. Nagy István: A magyar kamara 1686-1848. Bp. 1971. 374 p. Paulinyi Oszkár: A sóregále kialakulása Magyarországon. = Századok, 1923-24. 627-647. p. Paulinyi Oszkár: A bányajoghatóság centralizációjának első kísérlete Magyarországon. = Századok, 1980. 3-21. p. Pech Antal: Alsó-Magyarország bányamívelésének története. 1-3. köt. Bp. 1884,1887,1967. 3 db. Szellemy Géza: Nagybányának és vidékének fémbányászata. Nagybánya, 1894.102 p. Szentkirályi Zsigmond: Az erdélyi bányászat ismertetése. Kolozsvár, 1841. 237 p.