Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

I. A bányászat és a kohászat múltjából - Az országos bányajog és bányaigazgatás fejlődési iránya Magyarországon a honfoglalástól az I. világháború végéig

A következő magyar országgyűlések nem tárgyalják a bizottságok által kidolgozott anyagot (1792, 1796,1802), míg végül az 1805. 8. tc. a „súlyos háborús körülmények"-re hivatkozva minden bizottsági ügyet, panaszt, sérelmet stb. a jövendő országgyűlésre halaszt. 1812-ben megint nem tárgyalják. Erdélyben 1810-ben, 1826-ban és 1832-ben is működtek bizottságok, minden kézzelfogható eredmény nélkül. 1827-ben, mivel az 1791-ben kiküldött bizottságok által kidolgozott anyagok igen fontos következményekkel járnak, s hosszabb tárgyalást igényelnek, a mostani országgyűlésről elhalasztatnak, s egy nagy létszámú bizottság (mely kellő számú albizottsággal rendelkezik) elé utaltatnak további munkálatokra (1827. 8. tc). A bányászati ügyeket tárgyaló bizottság helyett, „mivel az anyagot, melyet földolgoznia kellett, nem merítette ki teljesen" (36 éve!) új 16 tagú bizottságot küldtek ki Gerliczy báró elnökletével. (A nádornak megmarad az a joga, hogy az elhaltak helyébe újak kinevezésére tegyen javaslatot a királynak... 1827. 9. tc). Ez a bizottság magyar nyelven dolgozott ki kész törvénytervezetet, mely 189 cikkből és 2 függelékből állt. (1838ra készültek el vele.) Királyi adományozás alá tartozó „fenntartott" ásványok: arany, ezüst, platina, réz, vas, ólom, kéneső (Hg), dárdany (Sb), kén, ón, horgany (Zn), kobalt. Egyéb ásványokról - kőszénről! - nem rendelkezik, tehát nem tekinti bányászat tárgyának (?). A kősóbányák csak királyi birtokok lehetnek. A bányászati jogot senkitől sem tagadhatják meg. Az 1843/44. évi országgyűlés volt az első, amely törvényjavaslatként tárgyalt bányatörvényt. Alapos tárgyalás után mindkét ház elfogadta, de a király nem szentesítette. - A törvényelőkészítő bizottságot az országgyűlés küldte ki, saját határozata, s nem törvény által. A kincstár nem képviseltette magát a bizottságban. A törvényjavaslat 139 cikkből és függelékből áll. - Királyi adományozás alá eső „fenntartott" ásványok: arany, csilla (Pt), ezüst, réz, vas, ólom, higany, dárdany (Sb), kén, ón, horgany, kékleny (Co), és „azon vizek, melyek magokban rezet (bányazöld: Berggrün és rezes víz: Zementwasser)... tartalmaznak". A kőszénbányák „a földesúri birtok tartozékai ugyan", de a faszükség pótlása miatt mindenütt szabad a király engedélye alapján, a birtokossal faló bérfizetési egyezséggel, vagy ha nem sikerül, a termelés 10 %-ának átadásával. A kősóbányászatról nem tesz említést. Az osztrák általános bányatörvénytől (1854. május 23.) az I. világháború végéig Amit évszázadokon keresztül nem tudtak megalkotni az ország vezető osztályai, azt ismét az ország törvényeit figyelmen kívül hagyó uralkodó tette meg egyetlen „nyílt paranccsal". Hasonlóan a Miksa-féle bányarendtartás kihirdetéséhez, 1854. május 23-án az önkényuralom császára hirdette ki az Ausztriában készült bányatörvényt Magyarországon. A törvény korszerű volt, és hasonlóan tartós, mint a Miksa-féle bányatörvény. (Tárkány-Szűcs szerint Lengyelországban, bizonyos vonatkozásban 1953-ban, Ausztriában 1954-ben, Csehszlovákiában 1957ben, Jugoszláviában [Dalmácia] 1959-ben, Magyarországon pedig 1961-ben helyezték teljes egészében hatályon kívül.) A törvénytervezetet öt esztendő munkájával a kor legjobb szakemberei dolgozták ki, számos konzultációval. A törvény 16 fejezetből, s összesen 286 paragrafusból áll, külön végrehajtási utasítással. - Fenntartott ásványok: „fém, kén, timsó, gálic vagy konyhasó tartalmuk miatt használhatók, továbbá a gálicvíz, rajzla (grafit) és földszurok, végre mindennemű kő- és barnaszén." A kősó állami monopólium, külön törvények szabályozzák. Az 1861. évi országbírói értekezlet nem tehetett mást, mint néhány módosító kiegészítéssel ellátta az osztrák bányatörvényt, mely „ideiglenes" jelleggel a „bányajognak törvény által végleges magállapításáig" kötelező erejűvé vált. Kötelező erejét nem „törvény"-jellege adta (ezzé sosem vált hazánkban), hanem az Ideiglenes törvénykezési szabályok (1861) törvényi erejéből