Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - Gondolatok a bányászati és kohászati tudomány és szakirodalom 16. századi kibontakozásáról

GONDOLATOK A BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI TUDOMÁNY ÉS SZAKIRODALOM 16. SZÁZADI KIBONTAKOZÁSÁRÓL Könnyű a dolga - vélhetik - annak a kutatónak, aki a könyvnyomtatás populárissá válásának első századát, a reneszánsz 16. századát, s ezen belül a bányászati-kohászati nyomtatott szakirodalom kialakulását választja témájául. Könnyű, hiszen napjaink szakirodalmi termésáradatában a világon, csupán egy esztendő leforgása alatt e - pontosan körül nem határolható szakterületet legalább 10-12 ezer önállóan megjelent, s legkevesebb 8-9 ezer periodikus kiadvány érinti, szemben a 16. század száz esztendejében összesen megjelent 80-90 mű mintegy 150 kiadásával. A két termés mennyiségi összevetése nyilván értelmetlen lenne. Könnyű továbbá nekünk, akik itt, az ősi bányász-kohász Alma Mater könyvtárában tevékenykedünk, s akiknek nemcsak a 18. századi alapítású, elhíresült mai nevén Selmeci Műemlékkönyvtárban rendelkezésre áll a 16-18. század eredeti irodalmának java, hanem - részint mint nemzetközileg elismert egyetemi könyvtár, részint mint a bányászati és kohászati tudományok hazai szakkönyvtára - az idevágó tudománytörténeti szakirodalom immár két évszázados eredményeinek is birtokában vagyunk, illetve igény és kívánság szerint könnyűszerrel lehetünk. (1) A nehézséget leginkább a fogalmi és a terminológiai különbségek jelentik. A 16. századi „Bergwerk, Bergbau, metallica" stb. fogalma nyilván nem fedi a mai német, magyar stb. „bányászat" fogalmát; egyrészt mert az akkori fogalom egyaránt jelentette a két fő szakterületet, a bányászatot és kohászatot is, másrészt pedig a 16. századi „Bergwerk" szűkebb körű fogalom volt, nem általában és átfogóan az ásványi anyagok kitermelésére és félkésztermékké való feldolgozására terjedt ki, csupán az érc- és fémtermelésre, főként a nemesfém- és réztermelésre. A többi, akkor ismert fémet (ólom, ón, higany, antimon, bizmut, vas) tulajdonképpen csak annyiban tekintették a „Bergwerk" tárgyának, amennyiben a nemesfémtermeléshez szükséges, ill. nélkülözhetetlen volt. Ezek jogi, kereskedelmi, gazdasági szabályozása is általában kívül rekedt a „bányászatira vonatkozó országos, ill. uralkodói rendelkezéseken. A mai bányászati fogalmunk olyan szerves alkotóelemei, mint a kő- és ásványbányászat, a kősótermelés és a 16. századi nyugati országokban már számottevő kőszénbányászat sem tartozott a „Bergwerk" fogalmába. Nehezíti a tisztánlátást az is, hogy a magyar nyelvfejlődésben nem alakult ki - a német Montanwesennek, Montanindustrie-nak megfelelő - új szakkifejezés, amely a bányászat és kohászat széles fogalomkörét megjeleníthetné. így - jobb híján - maradt az elmúlt félévszázad során kialakult, talán kicsit erőltetettnek tűnő „bányászati-kohászati" elnevezés, amelyet - a hazai szerzők közül számosan - nyilván nem kellő átgondoltság miatt - nem használnak, s az eredeti német és latin kifejezéseket (Bergwerk, metallica stb.) egyszerűen „bányászataként említik. (2) A helyes mai értelmezésre jó példák Agricola De re metallicájának, Vom Bergwerckjének 20. századi kiadásai, amelyek címe: Vom Berg- und Hüttenwesen (1928), Bergbau und Hüttenkunde (1974), 0 hornictvi a hutnictvi (1933), 0 gornom gyele i metallurgii (1962), A bányászatról és kohászatról (1985) stb. A 16. századi bányászati-kohászati tudomány köre, éppen ellenkezőleg a „Bergwerk" fogalmi körével, jóval bővebb, szélesebb volt, mint a mai. Ennek alapvető oka, hogy abban a korban, évszázadokon át más nagyipar nem létezett, s ha a bánya- és kohóipar eredményesen akart