Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról

nagyobb része a IV. szakban található (lásd Cancrin enciklopédiáját). A 18. század végéről a Langsdorf-testvérek négy művét, a 19. század közepétől pedig K. J. Karsten Lehrbuch der Salinenkunde címen megjelent 2 kötetes müvét emelhetjük ki (1846-47). A 36 leltári tétel hiánytalanul megvan a miskolci egyetemi könyvtárban. (Kötetszám: 45). Az ötvenhárom műből négy a 16., tizenegy a 17. és harminchat a 18. századból való. A számos antik, közép- és újkori pénzérme katalógus és pénzügyi jogszabály-gyűjtemény kiadói közül néhány: L. Porcius (1551), A. Berg (1597), P. Parisius (1683), L. W. Hoffmann (1683 és 1684), J. Chr. Hirsch (1756-61 és 1767) és J. Appel (1820-29). Külön megemlítjük Hirsch alapvető bibliográfiáját: Bibliotheca numismatica (1760). A szakba sorolt müveket a soproni egyetemi könyvtárban őrzik. Az erdészeti-növénytani régi állomány lényegesen szerényebb voltát a bányászati-kohászati, s a hozzá kapcsolódó természettudományi anyaggal szemben, részint a szakma irodalmi termésének csekélyebb volta, részint az magyarázza, hogy a 19. század elejéig az erdészeti ismereteket csak kiegészítő tárgyként oktatták a bányász-kohász szakemberképzés keretében. A könyvtári állományfejlesztésben is szembetűnő nyomokat hagyott a megalakuló erdészeti tanintézet első professzorának, H.D. Wilckens-nek magas-színvonalú működése: az 1810-20-as években megsokszorozódott az erdészeti oktatáshoz szükséges könyvek beszerzése, sokszor nemcsak a kurrens, hanem a történeti értékkel rendelkező irodalomé is. Az állományban hét 19. század előtti mű van, a többi 19. századi. A legértékesebbek: a legelső hazai erdőrendtartás (1565), egybekötve a II. Miksa-féle bányarendtartás 1571-es kiadásával (a IV. szakba sorolva). Mária Terézia német és magyar nyelven kibocsátott erdőrendtartása (1770), W. Ellis: Erbauung des Zimmerholzes (1752) angolból és H. L. Duhamel de Monceau: Die Kunst des Kohlens-brennens... (1762) franciából fordított műve, valamint a fatermesztésről írt klasszikus mü, H. C. Carlowitz: Silvicultura oeconomica... Anweisung zur Wilden Baumzucht (1713) - az első erdészeti tudományos munka. A 19. század elejéről Trattinick és Reichenbach ma már bibliofil-értékű, kézzel festett hatalmas botanikai összefoglalóit emelhetjük ki. Ezt az állományrészt is a teljesség igényével gyűjtötték: Cotta, Hartig, Hundeshagen, Pfeil, Wilckens, Feistmantel, Wedekind, König, Grebe, Grabner, Rossmässler, Nördlinger, Ratzeburg, Judeich, Gayer, Exner, Schwappach... stb. müveit őrzi a soproni könyvtár. Az erdész-képzés megindulása (1808) után nemcsak a szűkebb szakterület, hanem az oktatáshoz elengedhetetlen szerves kémiai, élettani, növénytani, állattani, talajtani, mezőgazdasági, faipari stb. szakirodalom tervszerű beszerzése is megindult. Hosszadalmas lenne pontosan leírni, hogy egykor Selmecen milyen műveket soroltak e szakba. Jellemzésül azt mondhatjuk, hogy az általános műszaki-technikai és közgazdasági művek, folyóiratok, enciklopédiák és sorozatok tartoztak ide. Találunk azonban ezeken kívül számos VII. szak Pénzverészet, érmészet VIII. szak Erdészet IX. szak Technológia