Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról

A fizika gazdag klasszikus irodalmából csak neveket sorolunk. A 17. századból Galilei, Kircher, Borelli, Mariotte, Boyle; a 18. századból La Caille, Nollet, Ingenhous, Lambert, Boskovich (2-2 művel), „a nagy Musschenbroek" (4 művel), aztán a svédek: Bergman, Scheele, Wallerius (3-3 művel), és a brit Priestley német kiadásaival. A 19. századból A. Humboldt, Ampere, Biot, Faraday és Gay-Lussac művei mellett Goethe kétkötetes Farbenlehre-jét és Doppler 10 kisebb művét említhetjük. A korszak mindkét nagy fizikai lexikona - C. Fischeré és J. S. Gehleré - is megtalálható a könyvtárban. Csupán az irodalomtörténet szempontjából jegyezzük meg, hogy Newton-mű nincs az állományban: helyette az Európa-szerte közkedvelt Newton-népszerűsítő W. J. Gravesande 1760-as kiadásával kell vigasztalódnunk. A kémia szerteágazó és bőséges irodalmát csak a legkiemelkedőbbek említésével érzékeltethetjük. Érdekes, hogy a könyvtár egyetlen alkimista müve attól a Leonhard Thurneissertől származik, aki bár Paracelsus elvei alapján áll, sőt annak legismertebb védelmezője, de nagyvilági megélhetését mégis alkimista szemfényvesztéssel biztosítja. Kalandor élete során számos művet adott közre, köztük a könyvtárban meglévő Magna alchymia-t is, 1587-ben. A 17. században uralkodó jatrokémikusok közül kiemelkedik J. Béguin, aki úttörő volt az önálló kémia alapjainak lerakásában. Fő művének, a Tyrocinium chymicum-nak egy 1640-es kiadása van a könyvtárban. A jatrokémia másik nagy alakjának, az angol J. Mayow-nak fő műve egy 18. századi német kiadásában található meg. Georg Stahl dolgozta ki a 18. század elején - a jatrokémia elméleti és a kohászat gyakorlati eredményeire támaszkodva - az első átfogó kémiai elméletet, a tüzcentrikus flogisztonelméletet. Huszonhat kémiai műve közül öt van meg a könyvtárban, köztük a két fő műve. A flogisztonisták jelentős művei közül a következők találhatók az állományban: P. J. Macquer Dictionnaire de chymie (1766) c. lexikonénak első kiadása, és a második kiadás alapján készült német fordítása (1781-83); K. W. Scheele gyűjteményes müve latin és német nyelven, F. A. Richter kémiai tankönyve 1791-ből, valamint J. Priestley híres művei, amelyekben a levegővizsgálati kísérletekről számol be (német kiadások: 1778 és 1780). Megtaláljuk még Guyton de Morveau-nak egy korai, flogisztonista korszakából származó művét is (1779). A flogiszton-elméletet meghaladó, tudományos kémia megalapozása Lavoisier műveiben öltött testet. Alapvető műve, a Traité élémentaire de chimie (1789) és két német kiadása mellett (1792,1803), korábbi tanulmányai is megvannak a könyvtárban. A kiemelkedő antiflogisztonisták közül a következők műveit találjuk: J. Black, C. L. Bertholet, A. F. Fourcroy (2-2 francia és német kiadás), és Guyton de Morveau (2 német kiadás). A 18. század közepének uralkodó tekintélyű kémikusa H. Boerhaave, számos kiadást megért összefoglaló művének rendszerét a flogisztonelmélet mellőzésével dolgozta ki (1762-es német kiadás). A flogiszton-elmélet egyik legkorábbi ellenzője, a selmeci akadémia első professzora, N. J. Jacquin volt, aki selmeci működése (176369) alatt írta meg az 1769-ben latinul, majd két évvel később németül is megjelnet művét: Chymische Unter-suchung der Meyerischen Lehre von der fetten Saure und der Blackischen von der figirten Luft. E művét J. Black és Lavoisier is jelentősnek tartotta és részletesen ismertette írásaiban. Az akadémiai tanszéken Jacquin-t követő J. A. Scopoli viszont rendíthetetlen flogisztonista volt, s maradt később páviai katedráján is, haláláig (a könyvtárban számos műve található). Számunkra igen érdekes K. Meidinger fordítás-gyűjteménye, a Methode der chemischen Nomenklatur für das antiphlogistische System (1793), melyben Lavoisier, Guyton de Morveau, Fourcroy, Berthollet, Hassenfratz és Adet új kémiai nevezéktanra vonatkozó közleményeit adta ki a felsőbb oktatás számára. A könyvben kinyomtatott előfizetési jegyzékben 15 selmeci hallgató, valamint M. Patzier professzor és J. Möhling későbbi professzor szerepel a 122 előfizető között. A hatalmas eredményeket elérő analitikai kémia 18. századi csúcsa a svéd Bergman volt. Gyűjteményes műveinek nemcsak latin és német, hanem olasz nyelvű kiadása is megvan. (G.