Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról
ütötték, majd a döntő áttörést a bányászati-kohászati tanintézetek színrelépése jelentette. A joachimstahli sikertelen alapítási (1717) kísérlet után 1735-ben Selmecbányán megszervezik az első életképes, mai egyetemi formájában is élő intézményt, amely műszaki vezetésre és műszaki fejlesztésre alkalmas szakemberek képzését tűzte céljául. Ezzel kezdődött meg a korszerű természettudományok és műszaki ismeretek oktatása. A 18. század közepétől Európa-szerte sorra megalakuló, egyre tagoltabb felépítésű bányászati-kohászati tanintézetek, (Svédországban, Freibergben, Szentpéterváron:, Berlinben stb.) a bányászati-kohászati tudományok komplexitásának és különállásának következtében tulajdonképpen általános műszaki képzést nyújtottak. A tudományok fejlődése szempontjából rendkívül fontos, hogy ezek az akadémiák szinte születésük pillanatától nemzetközi jellegűek voltak. Az itt végző szakemberek - általános szokás szerint -évekig tevékenykedtek Európa különböző, nevezetes bányavidékein. Az információ-áramlás személyekhez kötött, ősi formája tehát bizonyos mértékben intézményessé kezdett válni. Sokkal bonyolultabbnak bizonyult az ismereteknek írásbannyomtatásban való közlése, kicserélése. A nemesfém- és réztermeiés az akkori központosított államok gazdaságának és politikájának kulcskérdése volt, tehát az új, hatékonyabb technikák és technológiák elterjesztése kifejezetten ellenkezett az államhatalom birtokosainak érdekeivel. Számos példát lehetne említeni, hogy pl. a Selmecen folyó gépészeti és kohászati-kémiai kutatások eredményei miért levelek formájában, más néven láttak napvilágot? (34) A tudomány internacionalizmusa azonban leküzdötte ezeket az akadályokat is: a 18. század utolsó harmadában megszületnek az első, szakosodott természettudományos és műszaki szakfolyóiratok. A századfordulóra számuk eléri a háromszázat is. A kéttucatnyi műszaki-technikai folyóiratból kilenc a bányászat-kohászat területén jelent meg. Érdekes, hogy szinte a kezdetektől nagy népszerűséget élveznek a tartalmi kivonatokat közlő, referáló kiadványok. A német nyelvterület, mind mennyiségben, mind minőségben, messze kiemelkedő szerepet játszik. (29) A könyvtári állomány a 18-19. század fordulóján. Az akadémiai könyvtár életében a századforduló két alapvető változást hozott: a szigorúan a bányász-kohász-oktatás profiljához igazított gyűjtőköri elvek alapján végrehajtották az egységessé vált akadémiai könyvtár állományának revízióját; a már említett, s részben közölt, illetve ismertetett jegyzékekben szereplő főleg humán jellegű és az oktatáshoz nem kapcsolódó természettudományos műveket kiemelték az állományból, s minden valószínűség szerint bécsi könyvkereskedők útján értékesítették; - az így letisztult állományt most már - mind az oktatás gyakorlatát, mind pedig a tudományok osztályozásának akkori elveit figyelembe véve - célszerű szakcsoportrendszerbe lehetett osztani, amely nemcsak a csökkenéssel áttekinthetővé vált állományba való tájékozódást segítette elő, hanem egyben alapjául szolgált az állomány raktári elhelyezési rendjének is; az eddigi levéltári kutatásokból nem derül ki a ma már „selmeci szakrend" néven közismertté vált rendszer eredete és bevezetésének időpontja, a könyvtár mai állományában is meglévő bécsi udvari kamarai könyvtári leltárkönyvben használt szakrenddel való megegyezése azonban bécsi, központi eredetre utal, (35) feltételezhetően Peithner, vagy Ruprecht professzor bécsi kamarai tanácsosi működéséhez köthetően. Mind Peithner, mind Ruprecht európai műveltségű és olvasottságú szakember volt, s mindketten jelentős tevékenységet fejtettek ki az akadémiai könyvtár életében, mielőtt bécsi kamarai szolgálatukat megkezdték volna.
