Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)

II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról

c. szakába, s csak ezt követően bízták meg a nem bányatanácsosi rang alatti tanszemélyzet legtekintélyesebb tagját, a bányász-kohász akadémián végzett egyetlen adjunktust a könyvtár ügyeinek intézésével. Nem ismeretes, hogy a professzorok közül ekkor ki látta el a könyvtár felügyeletét. A könyvtár állományának használata ekkor minden bizonnyal csak a tantestület tagjai és a főkamaragrófi hivatal tisztviselői részére volt lehetséges. Korabeli forrásokból nem ismerjük a könyvtár hallgatók előtti nyitottságát. (16) A hallgatók két egyéb forrásból juthattak olvasmányhoz. A főtéren „Zum goldenen Grubenlicht" kávéház tulajdonképpen a hallgatói testület által üzemeltetett nem nyilvános klub volt. Itt, sok más egyéb rendeltetésű helyiség mellett, könyvtári szoba is volt, a tisztújítások alkalmával választott könyvtáros felügyeletével. A néhány száz szakkönyv és gazdasági-politikai kiadvány mellett rendszeresen járattak szakmai folyóiratokat és német újságokat is. Az 1830-as években a német és a szlovák nemzeti irodalmi egyletekkel egyidőben megalakult Selmeci Magyar Akadémiai Olvasóegylet néven a magyar irodalmat és nyelvet pártoló hallgatók, tanárok és városi polgárok-tiszviselők szervezete is. Az 1840-es évek közepére 1.000 kötetet meghaladó állományát a 100-150 beiratkozott tag forgatta, melynek harmada-fele akadémista volt. A fennmaradt leltár a reformkori politikai, gazdasági és szépirodalom klasszikus és nagy szakértelemmel válogatott tárházáról tanúskodik. Az Olvasóegylet maradandó alkotása - a miskolci könyvtárban őrzött - Bányászati szófüzér kézirata, melyet Pettkó János professzor, egyleti elnök irányításával selmeci „bányáncz" akadémisták állítottak össze. (17) 3. A Berg- und Forstakademie (bányászati-kohászati és erdészeti akadémia) könyvtára (1846-1867) Az akadémia az 1846-os átszervezés után Az akadémia háromnegyed évszázados szervezetének és oktatási rendjének megváltoztatására irányuló javaslatokat nyolcesztendei várakozás után, 1846. október 6-án szentesítette az uralkodó. Az új működési rend mind az intézmény szervezetében, mind pedig az oktatás tartalmi vonatkozásaiban alapvető változásokat hozott. Az akadémia szervezetileg elkülönült a selmeci főbányagrófi hivataltól. A tényleges öszszekötő kapocs ezután csak a főbányagróf személye, aki egyszersmind az akadémia igazgatói tisztét is betöltötte, elnökölve a hat professzor által alkotott akadémiai igazgatótanácsban. Lényeges változás, hogy az 1808-tól a főkamaragrófi hivatal intézményeként működő erdészeti tanintézetet az akadémiához csatolják, mint annak önálló tanszékét. Ettől kezdve k. k. Berg- und Forstakademie az alma mater hivatalos neve. Az oktatásban alapvető módosítást jelentett, hogy az eddig három elméleti évfolyamról négyre emelkedett a tanulmányi idő a bányász-kohász hallgatók részére, az erdészképzés időtartama pedig az addigi két évről háromra nőtt. 1848/49-ben az akadémia a magyar vallás- és közoktatási minisztérium felügyelete alá kerül. Kísérlet történik a magyar oktatási nyelv bevezetésére, az addigi német helyett. Erre azonban a magyar szakirodalom és szaknyelv hiányában nem kerülhet sor. Báró Eötvös József miniszter felkérésére az akadémia tanári testülete javaslatot dolgoz ki egységes műszaki és gazdasági tanintézet felállítására, melynek része lett volna a bányász-kohász és erdész szakképzés is. Az ausztriai és a cseh-morvaországi hallgatók nemzeti ellentéte miatt, a Selmecet elhagyó 133 nem magyarországi honos tanuló részére Leobenben és Pribramban szerveznek a bécsi kormányszervek tanintézeteket, melyeket 1861-ben, illetve 1865-ben akadémiai rangra is emel-