Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany - Válogatott tanulmányok a szerző születésének 70. évfordulója tiszteletére (Rudabánya – Miskolc, 2005)
II. Bányászati-kohászati felsőoktatás, tudományosság - A Selmeci Műemlékkönyvtárról
sői kiadása (1736), a kortárs Gellert és Wallerius; az ásványtan-földtan klasszikusai Plinius (1490, 1496), Gesner (1565), Kircher (1678), Leibniz (1749), majd Woodwards és Bergman; a kémia az alkímiától: Thurneisser (1587), majd Becher (1689), Boyle (1680), Boerhave, Wallerius; a matematika-mechanika Euklidész (1562), Vitruvius (1548), Ubaldo (1615), D. Bernoulli (1738), Mariotte (1723), Gravesande, Muschenbroek, Leupold; a föld- és bányamérésből Reinhold (1574), Voigtei (1686), Beyer (1749) művei sorakoztak egykor Peithner polcain. A bányajog szinte teljes 16-18. századi szakirodalmi termése megtalálható volt a gyűjteményben, igaz - mint láttuk - ebből kérette magához Peithner Bécsbe a munkájához szükséges műveket, melyek ma nincsenek meg a selmeci könyvtárban. Összegezve megállapítható, hogy Peithner gyűjteményének az a része, amely beépült a selmeci akadémia könyvtári állományába, rendkívül értékes, alapvető műveket tartalmazott, de elsősorban - már akkor - tudománytörténeti szempontból volt nélkülözhetetlen. A kurrens, modern irodalmat, amelyet közvetlenül felhasználtak az oktatásban és a kutatásban - mint érzékeltettük korábban - főként a tanszéki beszerzések tartalmazták. A könyvtár működése a 19. század első felében A könyvtár technikai működésének erről a fél évszázadáról még nem sok részletet tártak fel a kutatók a selmeci bányászati levéltárban. Szórványos adataink részint a publikált irodalomból, részint a ma is rendelkezésünkre álló könyvállomány vallatásából származik. Leltárak és bélyegzők. A 19 századból a legrégebbi leltári kimutatás, amelyről tudomásunk van, 1843/44. évvel zárul. Adatai: szakcsoportos leltári szám, a szerző családneve, a mű címe és megjelenési éve, kötetszám és érték. A leltári számokat nem jegyezték be a könyvbe, csupán a gerincen tüntették fel, így ezek a következő leltározásnál - részben kinyomozhatatlanul - eltűntek. (Ez a leltárkönyv elveszett, részleges, kivonatos másolatát ismerjük.) 1844- gyel a teljes állományt - a tizenkét szakcsoporton belül - szoros betűrendbe rendezték, új leltári kimutatást készítettek, majd folytatták a teljes állomány egységes köttetését. A kötés után a leltári számot (folyószám törve szakcsoportszám) beírták a könyv előzéklapjára, s a már korábban bekötött könyvek gerincének átragasztása után - a gerincen is elhelyezték díszes aranyozással. A könyvtárral foglalkozó korábbi szerzők vagy tévesen datálják a bélyegzőket, vagy nem említik. (15) Nyilvánvaló, hogy a bélyegzők és a leltárak között, (sőt a köttetés között is!), összefüggés van. 1844 előtt többféle, egy soros „k. k. Berg-Akademie" feliratú bélyegzőket ütöttek a könyvekbe; a különböző típusok - fraktúr és latin betűs stb. - nyilván egy-egy leltári periódushoz tartozott, tisztázása még nem történt meg; 1844/45-ben a teljes állományt újra rendezték és új leltárt készítettek: valamennyi könyvbe a 20 X 8 mm-es fekete „k. k. Berg Académie" negatív bélyegzőt nyomták, így került az összes régi könyvbe ez a bélyegző, s keltette többekben azt a téves benyomást, hogy ez a bélyegző az „ősi"; 1845- 1862 között az előbbihez rendkívül hasonló megjelenésű, de méretével (18x9 mm) és kissé ívelt oldalaival különböző bélyegzőt használtak. Az ún. selmeci kötés. A miskolci műemlékkönyvtár-terembe lépve, a látogatót az első pillanatban megragadja a körbefutó polcokon elhelyezett könyvek harmonikus megjelenése. Az egységes, puritán egyszerűségű barnás papírkötések, s a gerinceken az élénken ragyogó színű címkék együttese félreérthetetlenül kifejezi azt a lényegretörő tiszta rendet, amely - mint láttuk - az akadémia könyvtárát a kezdetektől jellemezte.